2018.01.07. 16:30
Ez a család is bizonyítja, pénzen nem megvehető a boldogság
Beleégett az agyamba Böjte Csaba egy története, melyet nem személyesen tőle, hanem a Szolnokon nemrégiben előadást tartó dr. Pécsi Rita neveléskutatótól hallottam.
A ferences rendi szerzetes egy hajléktalan pár – az egyház oltalma alatt – cseperedő gyermekeit vitte karácsony reggelén látogatásra anyához, apához. A szülők egy fűtetlen garázsban laktak, a plafonról csöpögött lecsapódó leheletük.
A gyerekekért délután ment, hogy visszavigye őket a meleg, komfortos otthonba. Amikor megérkezett, a kicsik anyjuk nyakában csüngtek. S míg az édesapa zavartan gyűrögette kalapját, a gyerekek könyörögtek, hadd maradjanak a szülőkkel, ők ott vannak otthon, ők ott boldogok.
Ugyanúgy boldogok azok a cserkeszőlői gyerekek is, akik szüleikkel a község külterületén élnek egy komfort nélküli házban. Nincs vezetékes ivóvizük és gázuk, nem vezet hozzájuk térkövekkel kirakott út, nincsen központi fűtésük, de még világítás se a környékükön.
Látogatásomkor együtt volt a család, a szobából hangos gyerekzsivaj hallatszott ki. Piros arccal, nevetve szaladtak elém a kicsik, kíváncsian figyeltek anyjuk mögül, később apa nyakába bújva, ki vagyok, mi szél hozott.
S miközben a kályhán piros zománcos lábosban zümmögött a melegedő fürdővíz, a szárítókötélen pedig a kimosott füles mackó száradt, én igazi harmóniát, meleg otthonosságot éreztem a kopott kék falak között.
Igen, ez az a boldogság, mely pénzzel nem megvehető és amely nem függ sem a vezetékes ivóvíz, sem pedig a kényelmet jelentő gáz vagy autó meglététől. Hasonló, mélységében boldog esztendőt kívánok mindenkinek!
Joó Zsuzsa
