Pontosan 130 évvel ezelőtt járt Szolnokon a híres tudós

„...Kedves vendégünket vasárnap délelőtt nagyszámú küldöttség várta a pályaudvaron, hol az érkező tudóst és kedves nejét, szül. Borosnyay Camilla úrnőt az ipartestület elnöke Kreutzer Balázs meleg szavakkal üdvözölték mit a vendég szívélyes szavakkal köszönt meg. A vendégek ezután a jelen voltak lelkes éljenzése közt a készen álló kocsikhoz kisértettek, s behajtattak a „Magyar király”-hoz, hol az Ipartestület elnöksége és a tudós nagyszámú tisztelői mutatták be magukat...”

E sorokat olvashatjuk az 1888. február 23-án megjelent Szolnoki Híradóban „az érkező tudós” pedig nem más, mint Herman Ottó, aki már akkor országszerte ismert volt természettudósként és néprajzkutatóként.

Nem ekkor járt első ízben Szolnokon! 1885. június 7-én már megfordult városunkban, mégpedig azért, hogy a magyar halászatról írt művéhez a „szolnoki halpiacon” is gyűjtsön adatokat.

Már ekkor megígérte, hogy legközelebb egy felolvasást fog tartani a városban. Nos, erre az újabb találkozásra pontosan 130 évvel ezelőtt (1888. február 19-én) került sor!

Ezt a látogatást részletesen leírta Kósa Károly is honlapján. Herman Ottó mindkét alkalommal vonaton érkezett a szolnoki indóházba, egészen pontosan a Tiszavidéki Vasút által épített állomás facsarnokába.

1888-as látogatása alkalmával népes üdvözlő tömeg várta az állomáson, és lelkesen kísérték a várakozó kocsihoz.

A Magyar Királyi Szállodához (ma Damjanich János Múzeum épülete) hajtottak, ahol a kedves vendégeket elhelyezték, majd Kreutzer Balázs (a Szolnoki Ipartestület elnöke) meghívta őket ebédre.

A városháza nagytermében került sor a „felolvasásra”, mely a karzatot is megtöltő közönség ünneplése közben kezdődött. Herman Ottó nem foglalt helyet a felolvasóasztalnál, hanem közvetlen társalgási stílusban kezdte beszédét.

A közönséget már az első mondatokkal meghódította. Sokáig tárgyalta a tudománynak a hétköznapi élethez való viszonyát.

Előadása közben minden szem a híres kutató ajkán függött, s amint elhangzott egy-egy szellemes megjegyzés, meg-megújuló taps fogadta azt.

Mondandója valóban tanulságos volt, s ritka szellemi élményt nyújtott hallgatóságának. Szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel zárult a találkozás. (Az előadás kivonatát már a következő számban közölte a Szolnoki Híradó című hetilap.)

A „Fehér ló” fogadó (helyén ma a Verseghy Ferenc Könyvtárt találjuk) éttermében 100 főre terített vacsora fogadta a neves vendégeket és a szolnoki érdeklődőket.

A köszöntők sorát Kreutzer Balázs nyitotta meg. Herman Ottót olyan fához hasonlította, mely gyökerét mélyen a földbe bocsátja, hogy éltető nedvet szívjon, s azt édes gyümölcsökké változtatva nyújtsa át az embereknek.

A neves tudós őszinte örömének adott kifejezést azért, hogy itt olyan közönséget talált, mely előtt tisztelettel kell meghajolnia, s mely mutatja, hogy egy nemzet nem keresheti a boldogságát másban, mint a tudásban és munkában.

Herman Ottó még kétszer járt Szolnokon, 1891 októberében és 1898 augusztusában.