Mennyire hihetünk a korabeli hadijelentések adatainak a szolnoki csatáról?

– Igaz-e az a történet, hogy a szolnoki csata végén a jelenlegi Varga Katalin Gimnázium melletti utcában ember magasan álltak a küzdelemtől megvadult honvédek által megölt császáriak holttestei? – kérdeztük bevezetésként az akkori veszteségekről a történészt.

– Arra ma már nehéz válaszolni, hogy valóban így volt-e. Ez még akkor is költői túlzásnak tűnik, ha tudjuk, hogy a szóban forgó utca akkor jóval keskenyebb volt, mint ma.

– Az lélektanilag érthető lehet, ha egy hosszú ütközet során a katonák elvesztik az önmérsékletüket, de a kérdés eldöntéséhez több más szempontot is figyelembe kell venni. Az egyik, hogy a csata nem korlátozódott szűk területre.

– A küzdelem során állandóan mozogtak a csapatok, így az elesettek tetemei is jókora területen szétszóródva hevertek. Volt harc az Indóháznál, bent, a város több pontján, a Tisza hídjánál, ahol sok osztrák utász, vagyis műszaki katona esett el, a Tisza-parti sóházaknál.

– Harminc-negyven csónakban menekülő katona úgy halt meg, hogy a Zagyvába borulva nehéz felszerelésük lehúzta őket. A Zagyva felszedett hídja miatt észak felé menekülő császáriak végül a malomzugi hídon próbáltak meg egérutat nyerni.

– Közben el kellett viselniük a házakból lövöldöző szolnokiak tüzét is. Egy korabeli császári visszaemlékezés sze­rint „A küzdelem, amelybe a lakosság is bekapcsolódott Szolnokon, nagyon véres volt.”

– A hídnál hatalmas torlódás alakult ki, sokan a Zagyvába fulladtak a menekülők közül, közben a honvédek is támadták őket.

– A másik probléma, hogy az eltelt másfél évszázad során állandó vita folyt a veszteségek valós mértékéről. „Hazudik, mint a hadijelentés!” – mondta állítólag Napóleon.

– A harcokban megölt ellenséges katonák számának felnagyítása, illetve a saját veszteségek minimálisra csökkentése általános jelenség a háborúk történetében, ezért nehéz a hadiveszteségek pontos megállapítása.

– Történészek egész sora foglalkozott ezzel a kérdéssel, s mivel a korabeli jelentések mellett gyakran egymásnak ellentmondó emlékiratokból kell kihámozni a valóságot, nem egyszerű erre megfogalmazni a választ.

– Milyen határok között mozogtak a veszteségekre vonatkozó becslések?

– Rendkívül eltérő, és egymásnak ellentmondó adatokkal lehet találkozni. A két szélső érték nem is katonáktól származik. Egyikük Jókai Mór, aki elképesztően nagy túlzással az ellenség 1890 halottjáról és mintegy 4000 főnyi teljes veszteségéről szól.

– A császári oldalon működő konzervatív újságíró, Vida Károly ugyanakkor jelentéktelennek véli a császáriak veszteségeit.

– Mit írnak a katonai jelentések?

– A magyarok a pontos felmérés nehézségei miatt kezdetben óvatosan fogalmaztak. Ez érthető, hiszen a Zagyvából még napok múlva is halásztak ki tetemeket. A Szolnoki csata című, a városházán látható festmény elég jól érzékelteti a folyóparton kialakult káoszt.

– Egy héttel a csata után Albrecht Frigyes vezérkari őrnagy Vetter Antal altábornagynak, a magyarországi csapatok újonnan kinevezett főparancsnokának küldött jelentése már 1400 főre tette az ellenség veszteségét, ámde bizonnyal csak becslés alapján.

– A legszerényebb becslést Szemere Bertalan felső-magyarországi kormánybiztosnak az ország lakossághoz intézett felhívásában találjuk, ahol a császáriak szolnoki veszteségeit 11 ágyúban, 17 lőszeres kocsiban, 100 lóban, 400 fogolyban és 600 halottban adja meg.

– Említést érdemel még Petőfi Istvánnak, a költő öccsének tudósítása, aki tisztként vett részt a csatában. Ő 400 fogolyról, 1300 halottról és sebesültről, 11 ágyúról, valamint egy hadipénztárról tett említést, nem kevesebb mint 40 ezer forinttal.

– Az ütközetben részt vevő főtisztek közül Leiningen-Westerburg Károly későbbi honvédtábornok visszaemlékezésének 1849. augusztus végén készült része szerint Karger vezérőrnagy dandára mintegy 1500 embert veszített, ebből talán 500 volt a foglyok száma.

– A zsákmányolt 11 ágyú mellett sok poggyász (közte magánpoggyász) is a magyarok zsákmánya lett. Egy huszár állítólag maga 3000 forintot zsákmányolt, aminek nagy részét elosztotta a pajtásai között.

– Ugyanakkor a környékbeli lakosság körében keringő számok is igen gyorsan növekedni kezdtek, ami aztán a magyar hírlapírókra is hatott.

– Mi a jelenlegi álláspont a valós számokat illetően?

– A szabadságharc bukása után az események összefoglaló hadtörténeti feldolgozására kezdetben csak a császári oldalon volt lehetőség. Nálunk később indult meg az érdemi munka.

– A kérdés legátfogóbb vizsgálatát Hermann Róbert hadtörténész végezte el.

– Összegezve az ismert adatokat és figyelembe véve a problémákat, például azt, hogy csellengő császári katonák még a csata után is napokig keresték alakulatukat, és a honvédek sokszor nem is törődtek velük, a császáriak Szolnoknál elszenvedett embervesztesége meghaladta a 800 főt, de könnyen lehet, hogy közelít a 900-hoz, sőt talán még túl is haladta azt.

– Valószínűleg 5 ágyú és 16–17 muníciós szekér, valamint több poggyászszekér esett a magyarok kezébe, míg a lóállományból legalább 330 veszett el. Ez valóban olyan nagyságrendű veszteség volt, amilyet magyar hadszíntéren a császári haderő még nem szenvedett el.

Zászlólengetés a templomtornyon

A Ferences rendház lakói elég sajátosan viselkedtek az ütközet első szakaszában. Ha a császáriakat látták kedvezőbb helyzetben, akkor a barátok a fekete-sárga zászlót dugták ki a toronyablakon.

A magyarok előretörésekor rögtön felhúzták helyette a magyar trikolórt, és ez többször változott a csata végéig, míg végül ott maradt a torony ormán a magyar lobogó.