Ismeri a tragikus sorsú szolnoki párbajozó kántor történetét? Elmeséljük!

Medgyessy Géza eredetileg a szolnoki római katolikus egyház főkántora volt. 1889-ben született Szolnokon, itt volt kántor nagyapja és édesapja is. Középiskoláit a városban végezte, majd Nagyváradon járt tanítóképzőbe.

Tanult orgonajátékot, zeneszerzést és éneket is, s 1911-ben egyhangúlag választották meg szolnoki­ katolikus főkántornak. Főkántorként tevékenyen részt vett a város zenei életének fejlesztésében, számos egyházi hangversenyen működött közre.

Hívei általános közbecsülésében élt, a világháború alatt, mint tartalékos, főhadnagy, majd százados küzdött a fronton. Fényes indulása ellenére mégis szakított a katolikus egyházzal, hogy pályáját a református felekezet szolgálatában folytassa és fejezze be.

Életét meghatározó konfliktusa egyházával a házasságával kezdődött. Hitvese az evangélikus felekezethez tartozott, s száz esztendeje még más szelek fújtak a vallási tolerancia táján, mint ma. Azonkívül a kántornak közvetlen felettesével, a plébánossal is baja lett.

Az egyébként kiváló képességű egyházi ember, akit érdemei elismeréséül később Rómába, a Vatikánba helyeztek, újsütetű katolikus volt. Emiatt pápább akart lenni a pápánál, és házassága miatt módszeresen üldözte a főkántort.

Ebben a hadjáratában sajnos olyan méltatlan eszközhöz is nyúlt, hogy a kommün után mondvacsinált ürüggyel a fehérterroristák kezére adta Medgyessy Gézát. Az akkori, indulatoktól fűtött időben ez tragikus következményekkel járt a főkántor számára.

A megyeházán brutálisan megkínozták. Mivel az volt a vád ellene, hogy vöröskatonák temetésén szolgált kántorként, így kezeit ütötték, illetve torkába is botot dugtak, hogy sem énekelni, sem orgonálni ne tudjon többé.

Sajnálatos módon az őt jól ismerő­, vele korábban szívélyes viszonyt ápoló akkori megyei vezetők sem álltak ki érte. Szívós fizikumának és erős akaratának köszönhetően idővel sikerült teljesen talpra állni, s hivatását is folytatni tudta, de már nem a katolikus egyház kebelén belül.

Keserűségtől hajtva elhagyta felekezetét, s a református vallásra­ tért. A szolnoki gyülekezet tagjaként folytatta kántori hivatását. Közben arról sem feledkezett meg, hogy az őt ért megaláztatásért elégtételt vegyen magának.

Miután harcedzett katona, s nem utolsósorban félelmetes kardvívó volt, így párbajra hívta ki az őt bántalmazó tiszteket. Közülük egy, más forrás szerint kettő mert csak ellene kiállni. Egy Inczédy nevű hadnagyot úgy összevágott, hogy amit az kapott, bőven elég lett volna a többinek is.

Borítófotó: illusztráció

Forrás: Shutterstock