SZOLNOK/CSATASZÖG/NAGYKÖRŰ

2018.05.29. 17:16

Ritkaságnak számító rózsás seregélyek falatoznak a megyei gyümölcsösökben

Ezekben a napokban megyénkben, ahol nagy területű cseresznyések vannak, sokan kémlelik a piros gyümölcsöt termő fákat. A gazdák a zsendülő bogyóknak, a madarászok pedig a fákon fel-feltűnő madárritkaságoknak örülhetnek.

Rimóczi Ágnes

Újabb különleges madárfaj tűnt fel térségünkben, de észlelések érkeznek szinte az egész ország területéről. A rózsaszín-fekete seregélyszerű madarak, a pásztormadarak ittlétére a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Helyi Csoportja hívta fel a figyelmünket.

– Ezek a Közép-Ázsia és Dél-Kelet-Európa sztyeppéin fészkelő madarak évről évre megjelennek hazánkban májusban, de rég nem voltak jelen ekkora számban – magyarázott érdeklődésünkre Rimóczi Árpád, a csoport aktivistája.

– Elsősorban rovarokkal, például sáskákkal táplálkoznak. De kedvelik a gyümölcsöket, az eperfák termését és a cseresznyét is – folytatta a sokéves tapasztalattal rendelkező madarász, aki egyébként nagykörűi.

Természetesen ő is lelkesen kémleli a Tisza-parti falu cseresznyefáit, ám eddig szülőfalujában nem, de a szomszédos Csataszögnél megfigyelt, s lencsevégre is kapott néhány példányt.

S van még esély továbbiakra is, hiszen néhány napja az ország keleti feléből folyamatosan jönnek az adatok, tízezer példánynál is több madár jöhetett be az országba. Szerbiában az elmúlt napokban mintegy 2100 egyedből álló csapatot láttak, tehát a térségünkben megjelenő állomány által a mostani egy valóban komoly inváziós évnek számít.

A pásztormadarak (találó, régi elnevezésük: rózsás seregélyek) a seregéllyel rokon madarak. Nevüket onnan kapták, hogy gyakran láthatóak legelő állatcsordák közelében, ahol főként egyenesszárnyúakkal (sáskákkal, szöcskékkel) táplálkoznak.

Ázsiában illetve Kelet-Európában (Ukrajna, Oroszország) költenek, nálunk ritka májusi vendég. Bizonyos években, amikor költőhelyeit nagy szárazság sújtja, nagy csapatokban jelenik meg Közép-Európában is, általában május közepe után, amikor érik kedvenc csemegéjük, a cseresznye, de nagyon gyakran látható eperfákon is, ahogy azok termését fogyasztják.

A napokban a térségünkben megfigyelt pásztormadárraj. Inkább hasznos, mint kártevő madár, hiszen többnyire sáskával táplálkozik, s csak „desszertként” eszi a faepret és a cseresznyét.
Fotó: KOVÁCS SÁNDOR/Kiskunsági Nemzeti Park

Hazánkban ritkán telepednek le költeni. Utoljára 1994-ben és 1995-ben volt erre példa, amikor több ezer pár költött a Hortobágyon, ahol szinte kizárólag állatok tartására szolgáló épületekben folytak a költések.

Nagy kérdés, hogy vajon idén maradnak-e nálunk költeni? Ez hamarosan elválik. Most még kisebb-nagyobb csapatokban, eperfáról cseresznyefára röpködnek. Az alföldi gyepek mentén a napokban könnyen találkozhatunk tarka csapataikkal.

Ha pedig gyümölcsösökben nézünk körül, könnyen van esélyünk eszegető pásztormadár-csapat látványára. Ha úgy „döntenek”, hogy megfelelő mennyiségű sáska áll rendelkezésükre, s mindez egybeesik az eredeti költőhelyen tapasztalható szárazsággal és táplálékhiánnyal, akkor június elején letelepednek és nagyobb kolóniákban elkezdenek költeni.

A kép is bizonyítja, a pásztormadarakat nem véletlenül hívják narancsos, de leginkább rózsás seregélyeknek.
Fotó: KOVÁCS SÁNDOR/Kiskunsági Nemzeti Park

Ha nem, akkor továbbállnak. Hogy melyik lenne a jobb? Ha a gyümölcsösgazdákat kérdezzük, ők minden bizonnyal a vonulásra szavaznának. A madarászok, madarakat kedvelő és figyelő természetbarátok pedig örülnének a rózsás seregélyek fészekrakásának. Igaz, legtöbbjüket már a napjainkban zajló megfigyelés élménye is boldoggá tett.

A madárlexikon szerint

A pásztormadár (Pastor roseus), régebbi nevén (Sturnus roseus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj. Kelet-Európa és Ázsia mérsékelt övi száraz sztyeppjéin, félsivatagos területein él.

Télen délre vonulva eljut Indiába és Észak-Afrikába is. Nagy sáskapusztító révén, követi a rovarokat, így új területekre is elvetődik. Testhossza 21-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 37-40 centiméter, tömege 67-88 gramm.

Fejtollazata, mely a tarkón lelógó, hosszú bóbitát alkot, a nyak mellső része a mellig, a hátsó oldalán a dolmánya kezdetéig fekete, a szárnya, farka, alsó és felső farkfedői, lábszára is fekete, egyéb részei halvány rózsaszínűek. A csőre is rózsaszínű.

A nemek különböznek. Rovarokat, néha pókokat és gyümölcsöt eszik. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 11-14 napig költ. Magyarországon védett, eszmei értéke ötvenezer forint.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában