Szolnoki katonasors a Kalapos király korában

Ahogy Somogyi Ignác Szolnok régi protokollumait számba vevő örökbecsű munkájában megőrizte számunkra:

„Muhari Antal, kit városunk a múlt török háború alkalmatosságával katonának adott és 6 esztendőkig a T[ekintete]s. N[eme]s. Gyulai Sámuel regementyénél (ezredénél) szolgált, mostani franczia háboruban sebet kapván, mely által a további szolgálatra alkalmatlanná lett, és a nagy szombati Invalid házba tétetett, instálván az Becs[ületes].

Tanácsot, hogy szabadságára szolgáló attentátumot (kísérletet) adni szerethetne, a kinek a kérésére, mindazért, hogy katonasága előtt is magát becsületesen viselte, a kivánt attentátum kiadása determináltatott, s egyszersmind meg igértetett nékie, hogy ha szabadúlhat, szolgálatban helyheztetni is fogja, ha magát jól viseli.”

A történelmi háttér ismeretében arról van szó, hogy Muhari uram nem saját jószántából ment II. József császár török hadjáratába vitézkedni. Akkoriban általános hadkötelezettség helyett toborzás, vagy jelentkezők híján kényszersorozással töltötték fel újoncokkal a hadsereget.

A katonai pálya vonzerejét a nehéz körülmények és az életveszély mellett a hosszú, akár két évtizedes szolgálati idő sem növelte, így valószínűleg őt is erővel küldték el a török, majd a franciák ellen hadra kelt sereghez.

Egész egyszerűen megszabadult tőle a város. Sebesülése okán most ő igyekezett megszabadulni a császár kabátjától, s ehhez úgy tűnik a város támogatását is sikerül megnyernie.

Bár a szövegben említett Invalid Ház, vagyis a rokkant katonák menhelye sokkal jobb körülményeket jelenthetett, mint például a száz évvel korábbi rokkant harcosoknak kijáró koldusbot, az ottani élet nem lehetett fenékig tejfel. Lakói ugyanúgy kincstári koszton, zárt közösségben, katonai fegyelem alatt éltek, mint a táborban, vagy a kaszárnyában.

Nem csoda, ha a kora alapján sebesülése ellenére is életerős emberként Muhari Antal inkább vágyott a jóval nagyobb földi örömöket hozó civil életre, mint a benti szürke hétköznapokra.

A szövegből az is kiderül, hogy túl nagy baja nem lehetett vele a városnak, mivel leszerelése esetére valamilyen szolgálat lehetőségét is kilátásba helyezték számára. Aki ép bőrrel tért vissza a seregből, főleg, ha hosszú időre szakadt ki a hazai környezettből, általában nehezen illeszkedett vissza az otthoni világba.

Ezzel szemben az otthon maradtaknál többet látott, fegyverforgatást tanult tapasztalt emberként számos olyan szolgálatra alkalmassá vált, mint például a városi hajdú, éjjeliőr.

Nagy szelet kenyér nem járt egyikkel sem, de mégis biztossá tette a holnapot, akár családot is lehetett alapítani rá. Muhari obsitos további sorsa nem derült ki a jegyzőkönyvből, bízunk benne, hogy hátralévő éveiben városunkban békés körülmények közt pihente ki hadi fáradalmait.