2018.10.06. 11:30
Szolnoki gémeskutak: régen állandó gond volt a jó ivóvízzel
Évekkel ezelőtt, amikor arról folyt a szó, hogy a mivel díszítsék a szolnoki körforgalmi csomópontokat, városunk egy idős, sokat látott polgára érdekes javaslattal állt elő: az egyikbe gémeskutat ajánlott azzal, hogy emlékei szerint valaha az állt azon a helyen.
A város mai kútjai már csak színesítik az ivóvízhálózat kínálatát
Fotó: Mészáros János
A gémeskútról általában falusi udvar vagy esetleg a betyárok járta puszta jut eszünkbe, nem egy város köztere, de a dologban van igazság. A város Somogyi Ignác által megőrzött régi jegyzőkönyvei számtalan esetben szólnak a szolnoki gémeskutakról.
Az első, jelenleg ismert említés 1820 októberéből való, amikor számunkra némileg humorosan írják, hogy „a város piartzán felállitandó két szivárványos új kútnak körül leendő bedeszkázására, béteritésére és a szivárványoknak béalkalmazását Szvitek Ignácz helybéli Átsmester 50 rfrtokért elvállalta.”
Hogy mit értettek szivárvány alatt, azt csak sejteni lehet, talán szivattyút, amivel évtizedeken át szerették volna lecserélni a kútgémeket, de mindig beleszaladt a város valami anyagi nehézségbe.
A deszkázásnak biztos komoly oka volt, mivel azt is feljegyezték, hogy „A piartzi kút környékén lévő motsáros és illetlen büdös vizállás és folyás ellen a két szomszéd panaszkodik a tanács előtt.”
A város egyébként egyik fő vízforrásának nem is a piacon, meg a városháza udvarán levő kutakat tekintette, hanem inkább a Tiszáról hordták a vizet. Bele is potyogott emiatt néhány cselédlány a folyóba.
Amikor meg a ma is meglévő laktanya épült, nagy felzúdulást keltett, hogy a szennyvizét a Tiszába akarták engedni. Talán innen származik a mondás, hogy „Ki a Tisza vizét issza, saját vizét issza vissza”.
Legközelebb 1851-ben jött elő a kérdés: Ekkor hozták fel, hogy „A piatczon és főutczán két helyen lévő gémeskútak szivattyus kutakra alakittassanak át, a szépitő bizottmánynak 6/851 sz[ámú]. határozata folytán.
Fotó: Mészáros János
De miután a városi Pénztár a lefolyt háborgós idők alatt annyira kiürülvén, hogy a Kincstárnak a Regálék után járandó tartozásait is alig képes letisztázni; de a mindennapi szükséges is tetemes költségeket igényelnek, a szépitő bizottmány által czélba vett kútaknak szivattyukra leendő átalakitása jelenleg nem eszkö-zölhető, mindazonáltal ezen Tanács azoknak átalakitását figyelemben tartandja”.
Húsz évig nem is lett rá pénz, akkor kezdtek ismét rágódni a városatyák a kérdésen. 1871-ben 200 forintot tettek félre a Piaczon egy Szivárványos kút felállitására… meg a városház udvarán lévő gémeskút átalakitása szivárványos kútra esztétikai és czélszerűségi szempontból elhatároztatik.”
Mindent összegezve, Szolnoknak az elmúlt századokban állandó gondja volt a jó ivóvízzel. Ezt a problémát csak a modern vízhálózat általunk már megírt kiépítése oldotta meg a 19–20. század fordulója után.
