Öt éve avatták boldoggá a szerzetest, kinek nevét egy szolnoki utca is viseli

Éppen öt éve, hogy Budapesten boldoggá avatták Sándor István szalézi szerzetest. Akiről mint tudjuk, a rettegett ötvenes években ítéltek halálra „illegális” tevékenységei miatt. „Törvényszegéseit” az akkori államhatalom egyebek közt a hitoktatásban és az ifjúság keresztény nevelésében látta.

Hartai Gergely

Ezt megelőzően azonban a szolnoki kötődésű fiatalembernek néhányan tudomására hozták, hogy élete veszélybe kerülhet. Nemsokkal később pedig azzal találta magát szembe, hogy talán csak két választása maradt. Többedmagával vállalni a vértanúságot, vagy hamis útlevelével nyugatra menni. Sorsát megpecsételve, végül, az előbbi mellett döntött...

Mindez mára fájó történelem. Az én generációm számára biztosan. Ám, még mindig sok olyan ember él megyénkben is, akiknek az iménti időszak fiatalságuk szerves részét képezte.

S ezt bizony már a saját bőrömön is megtapasztalhattam. Évekkel ezelőtt ugyanis egy, Sándor Istvánhoz hasonló sorsú egyházi személyről beszéltem egy emlékkiállításon. Míg az idősekből álló csoport rám figyelt, a társaság felének szemébe könny szökött.

Mire rákérdeztem, mi okozta szomorúságukat, csak úgy válaszoltak: „Hatvan éve mindannyian jól ismertük az atyát, akiről most beszél”.

Sándor István emlékezete is élénken él Szolnokon, bár azt kevesen tudják, miért is hívjuk őt „boldognak”.

A boldoggá avatás a szentté avatás felé vezető út fontos szakasza. Azaz, aki e jelzőt viseli, arról bebizonyosodott, hogy hitét a legmagasabb fokon gyakorolta, vagy vértanúságával tett hitet a keresztény értékek mellett.

S mivelhogy a megyeszékhelyen született szerzetes ilyen személy, van miért büszkén gondolnunk rá!