Két díjjal is elismerték 93 éves kunhegyesi gazda munkáját

Elismerve kitartását, példamutató akaraterejét, szakértelmét és munkabírását, a kunhegyesi önkormányzat Pro Urbe díjat adományozott id. K. Tóth Andrásnak. Ezzel egy időben Aranykalászos Gazda elismerésben részesült az Agrárminisztériumban.

– Bárhogy is fordult az élet kereke, jött bármilyen rendszer, én becsülettel dolgoztam, megéltem. Soha nem voltam alkalmazásban, nem volt munkahelyem – kezdte az idős férfi.

Munkakönyvében mindössze két hétnyi bejegyzés árválkodik. Mióta az eszét tudja önálló kertész, gazda volt, így nem sok nyilvántartani való akadt. Fekvőbeteg sosem volt, az egészsége most is jól szolgál.

Bár egy évvel ezelőtt nyakcsigolya-sérülést szenvedett egy autóbalesetben, gyorsan felépült. Életkora ellenére ma is töretlenül felügyeli a gazdaságot, irányítja az alkalmazottak munkáját.

– Főleg gabonaféléket, napraforgót és lucernát termesztek. Van szőlő is, abból bort készítek – mesélte id. K. Tóth András.

Reményei szerint, a jövőben agrár-egyetemista unokája folytatja majd az általa megkezdett munkát. Jelenleg Abádszalókon, Kenderesen és Kunhegyesen vannak földjei.

– Ez az év nem sikerült valami jól. Tavasszal a belvíz, nyáron pedig a nagy szárazság okozott gondot. Egyébként már nehéz megkülönböztetni az éveket. Kilencvenhárom év alatt annyi mindennel találkozott az ember, hogy alig győzi összeszedni a gondolatait – nevette el magát.

K. Tóth András 1925-ben született, egy redemptus gazdálkodó családban, tősgyökeres kunhegyesi. A helyi elemi iskola elvégzése után a Horthy reálgimnáziumban tanult Kisújszálláson. Aranykalászos gazda Törökszentmiklóson lett belőle, a képesítést 1944-ben szerezte meg. A második világháború borzalmai éppenhogy elkerülték, otthon élte meg a második világégést.

Édesapjával körülbelül hatvan holdon gazdálkodtak, majd az ötvenes években a család kuláklistára került. Az 1956-os forradalom idején édesapjával együtt részt vett a Független Kisgazdapárt újraalakításában.

A hatalom bosszúja utolérte a családot, súlyosan bántalmazták őket. A rendszerváltozásig önálló, maszek fóliás kertész volt, feleségével együtt dolgozott. A családi ház körül paprikát és paradicsomot termeltek, ezzel látták el a helyi és környékbeli piacokat és üzleteket. Egy időben negyvenötezer tő paprikát tartott számon a hatalmas kertben.

A kilencvenes évek elején bekövetkezett politikai fordulat után termőföldet vásároltak. A családi gazdaság mellett már ő irányította unokatestvére termőföldjeinek művelését is. Negyvenhárom éve aktív szereplője Kunhegyes református közéletének, 1975 óta presbiter.

Rend és munka legyen az ember életében, óvakodni kell a szélsőségektől, ezt tanulta felmenőitől. Önállóságra nevelték, melyhez mindig szigorúan tartotta magát. Boltba kizárólag sóért és cukorért jártak, amit lehetett, maguknak termeltek meg. Kilenc évtized alatt mindent látott, sokat tapasztalt és tanult, de akad olyan is, amit még ő sem tud.

– Főzni, na azt nem, csak teát és rántottát. Mindig volt, aki főzzön rám – árulta el a gyenge pontját. Hatvanöt évnyi házasságából két gyermek született. Fia ügyvéd, lánya pedagógus és kollégiumi nevelő lett. Büszke két unokájára. Azt is megtudtuk, hogy mostanában érkezik majd az első dédunoka.