A világhírű feltaláló ezer szállal kötődött a Jászság fővárosához

A neves gépészmérnök életének ismertetéséből kiderült egyebek mellett az is, hogy vajon milyen szálak fűzik a Heller-Forgó hűtőrendszer társfeltalálóját Jászberényhez.

Dr. Pethő László előadását az előzményekkel kezdte: mi késztette őt Heller László életének tanulmányozására. Mint mondta, egy évvel ezelőtt találkozott László Károly, a Lehel Hűtőgépgyár egykori főmérnökének, műszaki igazgatójának az özvegyével.

László Károlyné pedig beleültette a bogarat a fülébe azzal kapcsolatban, hogy a Heller-Forgó-féle légkondenzációs berendezés gyártásának hátterében a feltalálónak mérnöki kapcsolatrendszere lehetett László Károllyal és Gorjanc Ignáccal (a hűtőgépgyár vezetője volt).

Dr. Pethő László így mélyebben elkezdett foglalkozni Heller László munkásságával. A jászberényi hűtőgépgyár valamikor a Heller-Forgó-hűtőrendszer gyártásá­ba is bekapcsolódott.

A rövid bevezető után megtudhattuk, hogy Heller László 1907-től 1980-ig élt, Nagyváradon született Schwartz Mór néven. 1921-ben, édesapja halálát követően édesanyjával és testvérével Budapestre költöztek.

– Közvetlenül az érettségi után, 1927-ben Heller László Zürichbe került, ahol az Eidgenössische Technische Hochschule hallgatója lett, ott szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem befejezése után gyakornokként, tanársegédként dolgozott.

– Nagy fordulat volt az életében, amikor úgy döntött, nem marad Svájcban, hanem hazaköltözik. Ahhoz, hogy itthon munkát kapjon, honosítani kellett a diplomáját. A háború előtti tevékenységéről nem sokat lehet tudni.

– Annyi azonban az életrajzából kiderül, hogy mérnöki irodái voltak Budapesten. Az 1940-es években dolgozta ki az erőművek víz nélküli, levegővel történő hűtésére a Heller System eljárást. Ez meghozta számára a nemzetközi elismerését, világszerte ismertté vált – idézte fel a feltaláló életútját dr. Pethő László.

A rendszerben fontos szerepe van annak az apróbordás hőcserélőnek, amit barátja, Forgó László alkotott meg. A rendszert egyébként Heller-Forgó rendszernek nevezik. Az időutazás során megtudhattuk, hogy a feltaláló 1948-ban visszatért Zürichbe, és megvédte doktori disszertációját.

Egy évvel később már a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnök Karán energiagazdálkodást oktatott, 1951-ben az Energiagazdálkodási Tanszék tanszékvezető professzora. Ugyanebben az évben oktató és tudományos tevékenységéért megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát.

Előadóként számos nemzetközi konferencián részt vett, és különböző szaklapokban publikált. A szociológus előadásából kiderült még többek között az is, hogy a neves gépészmérnök magánéletének szálai Jászberénybe vezetnek, hiszen apósa, Kun Ede valamikor jászberényi textilkereskedő volt.

Apósát azonban soha nem ismerte, mert amikor feleségével, Kun Ilonával megismerkedett, akkor a lány apja már nem élt. A magyar feltaláló életének kutatása még számos izgalmas kérdést rejt magában, ami tovább foglalkoztatja dr. Pethő Lászlót.

Termék lett találmányából

Heller László találmányát nem volt könnyű elfogadtatni, kinevették, harcoltak ellene, majd bebizonyosodott, hogy „így kell ezt csinálni”. Dr. Pethő László felidézte, hogy a Szolnok Megyei Néplap 1958. július 19-i számában Gorjanc Ignác a Heller-Forgó-féle kondenzációs berendezést energetikai vonalon a század legnagyobb találmányának minősítette, amely forradalmasította az erőmű-építkezést.

A Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár dolgozóit büszkeség töltötte el a brüsszeli világkiállításon elért sikerért. A Heller-Forgó kondenzációs berendezésnek a brüsszeli világkiállításon bemutatott példányát a vállalat gyártotta.

A találmányból tehát eladható termék született, külkereskedők szorgalmazták, hogy világpiacra kerüljön. Így jutott el többek között Angliába, Törökországba, Kínába és az Amerikai Egyesült Államokba.