Benyovszky tervében Szolnok jelentős szerephez jutott volna

Ahogy korabeli életrajzírója megfogalmazta: „…Így pusztult el nyomorúságosan egyike a legérdekesebb embereknek és – ki tudja? – talán egyike a XVIII. század legnagyobb karaktereinek…”

Kalandos életéről számtalan könyv jelent meg. A nagy „mesemondó” Jókai Mór is lefordította emlékiratait, hogy azután kicsit kiszínezve, élvezhetőbbé tegye az olvasóknak. Sőt, az 1970-es években televíziós film is készült róla „Vivát, Benyovszky!” címmel.

Benyovszky 1741-ben született (néhány forrás 1746-ot is említ) Verbón (akkor Nyitra megye). Szinte gyermekként harcolt a hétéves háborúban (1756–1763), majd Lengyelországban telepedett le.

Részt vett az 1767-ben kirobbant nemesi felkelésben, ezután orosz fogságba esett. 1769-ben az Orosz Birodalom legtávolabbi részébe, a Kamcsatka-félszigetre deportálták.

1771-ben társaival megszökött a fogságból. A szökevények hajóra szálltak, beutazták a Távol-Kelet szigetvilágát. A gróf 1772-ben Párizsba érkezett. Francia szolgálatban jutott el Madagaszkár szigetére.

Hogyan került kapcsolatba Benyovszky Mór a Tisza-parti városunkkal? Valójában soha nem járt ezen a vidéken! 1777. május 1-én ismét Párizsban találjuk a világutazót. Ugyancsak a francia fővárosban tartózkodott ez időben egy gróf Falkenstein nevű úriember.

Erről az úrról később kiderült, hogy álnevet visel, és személye azonos a későbbi II. Józseffel. A leendő császár augusztus 1-én tért vissza Bécsbe, de közben találkozott Benyovszkyval is. Valószínűleg elnyerte József szimpátiáját is, mert Benyovszky később hazajött Magyarországra, és 1778-ban katonai szolgálatba lépett.

Az 1780-as évben Bécsben tűnik fel, és ekkor végzi el életének egy kevésbé ismert cselekményét, tervet készít Magyarország és az Osztrák Birodalom kereskedelmének fellendítésére.

Úgynevezett emlékiratokat szerkesztett, amelyeket József császár elé terjesztett. Őfelsége azonban a tervezetet átadta az akkori kancellárnak, Kaunitz hercegnek. Benyovszky például haditengerészet alakítását javasolta.

Igazán feltűnő ötlete az volt, hogy a magyar mezőgazdaság termékeit vízi úton kívánta külföldre szállítani. Erre a célra egy kezdetleges gazdasági társaságot, úgynevezett „kiviteli társaságot” kívánt alapítani.

Terve szerint a Dunán Komárom és Futak (ma település Szerbiában, a Duna mellett) között két hajóállomást létesít, a Tiszán pedig Szolnoktól, a Maroson Aradtól ugyancsak kikötőket alakít ki.

Szolnoknak fontos szerepet szánt, két teherszállító hajóval. Az árut tehát vízi úton szállították volna a Dunán és a Tiszán Futakig. A hajóállomásoktól 15 darab négylovas társzekerek vitték volna tovább, a végső úti cél az Adriai-tenger, Zengg városa (ma Horvátország települése) volt.

A tervhez vázlatot is csatolt, elképzelése részletes kidolgozására pedig szerette volna beutazni a vidéket. Úti céljai között szerepelt a Dunán és a Tiszán való hajókázás is.

Meg akarta tekinteni Szolnok városát és a kikötőnek alkalmas helyeket is. Jó lett volna, ha személyesen is meggyőződik az akkori közlekedési viszonyokról: a járhatatlan földutakról, ahol a négylovas kocsik tengelyig süllyednek tavasszal és ősszel a feneketlen ingoványba.

Ezek az utak egész méneseket kívántak a biztonságos szállításhoz. Nyilván Kaunitz jobban tisztában volt a helyi viszonyokkal, mert csak a haditengerészettel kapcsolatos terveket vizsgálta meg. Az elképzelés bürokratikus hosszan tartó intézése meghaladta Benyovszky tűrőképességét. 1781 szeptemberében ismét a franciák szolgálatába állt.

A kereskedelem előmozdítására tett kísérletei akkor nem vezettek eredményre, de a reformkor idején hasonló ötletekkel állt elő a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István is.

A témáról részletes leírást találunk Thallóczy Lajos tollából a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1901-es évfolyamában „Gr. Benyovszky Móricz haditengerészeti és kereskedelem politikai tervei 1779–1781” címmel.