Gyerekszerelemből 64 éve tartó házasság lett

– Igazi gyermekszerelem volt a miénk – meséli Rózsika néni, aki megérkezésünkkor épp a szolnoki kertes házuk körüli mindennapi teendőket végzi. Patkós Lajos és felesége hatvannégy éve élnek boldog házasságban. Rózsika néni mindössze tizenhárom, Lajos bácsi tizenhat éves volt, amikor megismerkedtek Tiszaföldváron.

– Ő is udvarolt másnak, nekem is udvaroltak. Ő is adott éjjeli zenét, mások is adtak éjjeli zenét, akkor még az volt a szokás, szép is volt – mondja Rózsika.

Néhány év múlva visszataláltak egymáshoz. Titokban házasodtak össze, mert szüleik nem pártolták választásukat.

– Bányászgyerek volt, én meg a családja szerint egy elkényeztetett lány – emlékszik vissza a nyolcvankét éves asszony. A titokban tartott esküvő napján épp krumplis tésztát főzött Rózsika édesanyja – azóta, ha bármikor meglátják ezt az ételt, mosolyogva néznek össze Lajossal, számukra ez lett az ünnepi ebéd.

Fiatalként motorral járták az országot. A Mátrában és a Balaton körül kirándultak a legtöbbet, emlékeiket még ma is boldogan elevenítik fel. Hasonló örömöket okoz, amikor megemlítik, hogy Lajos bácsi Fradi-szurkoló, és ha tehették, mindig ellátogattak a focimeccsekre is. Ezek az apró, közös élmények erősítették máig tartó kapcsolatukat.

Mindketten keményen dolgoztak, végigjárták a ranglétrát munkájuk során. Életük mozgalmas volt, többször költöztek a megyében, mielőtt harminckét éve letelepedtek Szolnokon.

– Mindent saját erőnkből vettünk, azt tudtuk megbecsülni – említi az asszony, aki azt is hozzáteszi, hogy gyermekeiket is kemény munkára és megbecsülésre tanították. Számára is szinte hihetetlen, hogy eddig nyolc dédunokájuk született, közülük a legidősebb tizenhét éves, a legfiatalabb csupán pár hónapos.

A nyugdíjas éveiket is aktívan töltötték, amíg Lajos bácsi tavaly agyvérzést nem kapott. Gyógytornával sokat javult az állapota, a felesége a kerti munka mellett kitartóan és odaadóan ápolja őt. Több mint hatvanévnyi szeretet kovácsolta össze őket, de ámítás lenne, ha azt mondanánk, hogy minden perc harag nélkül telt el...

„Nehogy azt gondolja valaki, hogy itt nem volt égzengés!”

– Voltak égi háborúk, de arra az egyre büszkék vagyunk mind a ketten, hogy mi haraggal sohasem feküdtünk le. Pedig össze tudtunk veszni a semmin... Viszont egy fél óra, óra múlva mindig akadt valami, amiért érdemes volt kibékülnünk – meséli Rózsika néni, aki szerint a titok csak annyi: ki kell veszekedni magunkat, de duzzogni sohasem szabad.

Legyen ez mindenkinek egy jó tanács a hosszú házassághoz!