Hegedűs József egykori szülői házát rendezte be kiállítótérnek

Rusztikus bútorok, padok, számos faragvány és rengeteg népművészeti alkotás fogadja a Tószegen a házi kiállítóhelyre belépőt. Hegedűs József harmincnégy évig volt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület titkára, de nyolcvan felé közeledve, múlt év novemberében átadta a stafétát másnak.

– A népművészettől viszont továbbra sem akartam elszakadni – vallotta meg a nyugdíjas mester, mi adta az ihletet a házi múzeumhoz. – Rengeteg alkotás van a birtokomban, nagyon sok mindent készítettem életem során, alkotótársaimtól is kaptam kézműves tárgyakat.

– Az egykori szülői házat kiürítettük, eleinte egy szobában volt összezsúfolva az egész gyűjteményem, majd miután rendbe tettük az épületet, asztalokat készítettem a kiállításhoz, és mindkét szobát berendeztem.

– A tárlat összeállítása nem jelentett nagy kihívást számomra, mivel korábban jó néhány alkalommal volt kiállításom különböző helyeken, azok anyagát is én rendeztem össze.Faragványai pedig nem csak a népművész kollégák érdeklődésére tarthatnak számot. A népművészet mestere címet 2005-ben kapta meg, de gyerekkora óta farag.

– Apám parasztember volt, de gyalupadja és néhány szerszáma is volt, melyekkel én is megtanultam bánni. A gyerekkori játékaimat is magam készítettem. A Jászberényi Tanítóképzőbe jártam, ott is voltak kézműves-foglalkozások. Amikor elvégeztem, én készítettem magamnak íróasztalt.

– Tószegre jöttem vissza tanítani, akkoriban már székelykapukat is csináltam, egyikük Szolnokon az Erdei Művelődési Ház főbejárata. Úgy harminc éve csináltam az első kopjafát, Arany János: A vén gulyás című verséhez rendelték meg Jászkarajenőre, ezt követően összesen tizennégy darabot készítettem.

– Kiállításokra jártam, az adta a legnagyobb lökést a munkához, mikor Miskolcon első helyezést értem el a bútorommal. Rusztikus bútorokat kezdtem készíteni. Később kézzel vájt tálakat. 1984-ben megválasztottak a megyei népművészeti egyesület titkárának.

– Az én ötletem volt, hogy legyen egy saját házunk, telephelyünk Tiszavárkonyban, támogatók segítségével sikerült is felépíteni az alkotóházunkat, ahol aztán számos programot, tábort rendeztünk, külföldről is jöttek látogatók.

– Az erről szóló újságcikkeket összegyűjtöttem, láthatók ezek is a házi kiállításon – idézte fel munkásságát az alkotó. – Az évek alatt nagyon sok, különböző technikával készült népművészeti alkotást is összegyűjtöttem, ajándékba adtuk egymásnak, így jutottam hozzá igen értékes darabokhoz is.

Tárlatára mások is kíváncsiak, jártak már nála látogatók, be is jelentkeztek hozzá. Megtekintette már iskolai csoport is, most várja a nyugdíjasklubot. És azzal az ötlettel is kacérkodik, hogy később érdemes lenne tovább bővíteni a házi kiállítást.

Játszóteret is készített

Egykor a Tiszából is fogtak ki nagy fákat, melyek jól jöttek alapanyag gyanánt bútoraihoz. Mint elmesélte, egyszer partra vetett a folyó egy tizenkét méteres, másfél méter átmérőjű nyárfát, amit traktorral a piactérnél lévő szabad területre húzatott.

Napközis nevelő volt akkoriban, és az az ötlete támadt, hogy az ifjú korosztálynak egy komplett játszóteret csináljon. A fa törzsét elöl kivájta, és úgy alakította, hogy a gyerekek belebújhassanak. Szerettek is ott játszani, bálnának nevezték el.

Készített magaslest és nagy pávát, meg egy jókora zsiráfot, amire fel lehetett mászni. Élvezték is a gyerekek. Sajnos, már egyik játék sincs meg, csak fotók őrzik az emlékét, a képek is ott sorakoznak a házi tárlaton.