Mozgással próbálják leküzdeni betegségüket

A dr. Veres Edit irányításával működő egyesületben a három évtized alatt közel ezerötszázan tettek azért, hogy súlyos betegségükből felépülve, ismét teljes életet élhessenek. A civil szervezet tagjai jubileumi ünnepséggel emlékeztek az elmúlt időszakra, melyen Szalay Ferenc polgármester átadta a Szolnokért Emlékérem arany fokozatát dr. Veres Editnek és dr. Lőrincz Ambrusnak. Az egyesület az alapító András Györgyöt posztumusz díjban részesítette.

– Az egyesület története valahol a tüdőkórházban, a Hetényi kórház akkori kardiológiai osztályán kezdődött 1988–89 táján – idézi fel a múltat dr. Lőrincz Ambrus kardiológus, aki a mai napig részt vesz a rehabilitációban. – Korábban kardio-pulmonológiai osztályként működtünk, s bevett gyakorlat volt, hogy a műtétek után utókezelésre kerültek a betegek.

Így történt a város egyik jeles testnevelője, András György esetében is, aki szintén Budapesten volt műtét utáni rehabilitáción. Mivel azonban nekünk is nagyszerű gyógytornászaink voltak, akik a mellkasműtétek utáni felépülést segítették, felvetette az ötletet: mi lenne, ha itt, Szolnokon szerveznénk hasonlót?

András György vezetésével elindult a munka – eleveníti fel az előzményeket a kardiológus. Dr. Harmati László osztályvezető főorvos és dr. Csabai Csaba megyei sportfőorvos segítségével megalakult tehát a rehabilitációs egyesület, és kidolgozták azt a rehabilitációs, prevenciós programot, amelyet máig végeznek. Legfontosabb céljuk az érbetegség kialakulása, vagy a már kialakult betegségek további romlása elleni küzdelem. Ennek egyik fő eleme a rendszeres mozgás, természetesen folyamatos orvosi felügyelet mellett, heti háromszor két órában.

– A foglalkozások megkezdése előtt teljes kivizsgálásra kerül sor, meghatározzuk a terhelhetőséget, és ezt időről időre felülvizsgáljuk– teszi hozzá a kardiológus főorvos.

– A Hetényi kórház, ahol intézeti keretek között időközben kialakították az ambuláns kardiológiai rehabilitációt, nagy segítséget nyújt ebben.

Nagy segítség az egyesület számára az is, hogy a város önkormányzata az első pillanattól támogatja tevékenységüket.

– Maguk a foglalkozások differenciáltan működnek – tudjuk meg dr. Lőrincz Ambrustól.

– A szinte már gyógyultnak tekinthető, volt betegek általában teremfocival kezdenek, heti három alkalommal, a többiek tornáznak, illetve akad, aki a foci helyett a röplabdát választja. A szívbetegek gondozásának fontos része a kontrollált, rendszeres mozgás. Hasonló tevékenység persze az ország számos más térségében is folyik.

A különböző klubok rendszeresen találkoznak országos versenyeken, melyeken mi, szolnokiak szép sikereket értünk már el. Sajnos egyre fiatalabbakat érintenek a szív- és érrendszeri megbetegedések. Jelenleg a kormegoszlás a negyvenes korosztálytól egészen a nyolcvanasokig terjed.

Sajnos a negyvenes korosztály nemigen tud részt venni a rehabilitációs feladatokban, hiszen munkában van. Pedig érdemes észben tartani a régi mondást: „Ha nincs időd az egészségre, majd lesz a betegségre!”. Annak idején tizenöt-húsz fővel kezdtük, most átlagosan hetvenen vagyunk. Persze az évek során cserélődött a gárda, összességében közel ezerötszáz szívbeteg talpra állását segítettük ily módon – hangsúlyozza a főorvos.

Ahhoz ugyanis, hogy az infarktuson átesett, esetleg műtött páciensek vissza tudjanak térni korábbi életritmusukhoz, nem elég gyógyultnak nyilvánítani őket. Terhelhetőségüket növelni kell, életmódváltásukat pedig segíteni. Hogy saját példájukkal bizonyíthassák az idei Szívünk Napja mottóját: „Van élet az infarktus után!”.