Szolnok/Besenyszög

2020.01.24. 20:00

Aktív életet él a tavalyi év legjobbjának választott tűzoltó

Az Év Vonulós Tűzoltója díjjal tüntették ki Czifra Zsolt őrmestert, a Szolnoki Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság beosztott tűzoltóját.

Czakó Nóra

A huszonnyolc éves besenyszögi fiatal az Országos Mentőszolgálat állományának tagjaként is segít a bajbajutottakon, hiszen mentő szakápolói képesítéssel is rendelkezik. Mindemellett a tűzoltósportban is jeleskedik, hiszen a nemzetközi versenyekről rendszerint érmekkel tér haza.

– Hogyan indult a tűzoltós pályafutása?

– Hét évvel ezelőtt jelentkeztem tűzoltónak egy toborzás alkalmával. Először a Szegedi Rendészeti Szakközépiskolában sajátítottam el a szakma alapjait, majd egy három hónapos képzés következett Budapesten. A 2013-as nagy dunai árvíz azonban közbeszólt. Még véget sem ért a kiképzésünk, amikor minket is kivezényeltek. Nem igazán voltunk felkészülve arra a helyzetre, de fűtött minket a tenni akarás. Majdnem két hétig voltunk kint a gáton, igencsak nehéz körülmények között, de ennek ellenére kellemes emlékként gondolok vissza arra az időszakra. Ez volt az első komoly beavatkozásom.

– Amikor azonban innen hazaértünk, történt egy nagy baleset a 4-es számú főúton. Szerencsére mindenki túlélte, de elég súlyos volt, még mentőhelikopter is érkezett a helyszínre, én pedig először csak pislogtam. Az volt életem első balesete. De hamar összeszedtem magam, és végeztem a dolgomat, nem nagyon gondolkodtam rajta. Szerencsére nem viselt meg annyira, jól tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Később pedig öröm volt hallani, hogy felépült az az ember, akinek több csontja eltört a baleset során.

Czifra Zsolt az Év Vonulós Tűzoltója elismeréssel és a versenyeken nyert kupákkal, érmékkel
Fotó: Mészáros János

– Hogyan teltek a későbbi évek?

– Majdnem minden évben elvégeztem valamilyen továbbképzést Budapesten. Először egy olyat, mellyel sugárvezetői beosztást is betölthetek, később pedig a Disaster Medic, vagyis a katasztrófavédelmi medikus képzést, hogy kárhelyszíni ellátást is végezhessek. Eközben a mentő szakápolói képesítést is megszereztem, 2016 decembere óta pedig mentősként is dolgozom. Először tartottam tőle, hogy sok lesz egyszerre a kettő, de nem bántam meg. Mindkettőt nagyon szeretem. Minden nap úgy megyek be a munkahelyemre, hogy alig várom már, hogy dolgozhassam. Ráadásul így jobban tudom segíteni a mentősök munkáját is, ha tűzoltóként ki kell mennem egy helyszínre. Nem akartam megállni a beosztotti kategóriánál a katasztrófavédelemnél, pedig szeretem, hogy benne vagyok a sűrűjében a beavatkozásoknál, ezért tavaly a szerparancsnoki képzést is elvégeztem.

– Az árvízen és a legelső balesetén kívül melyek a legemlékezetesebb bevetései?

– A legviccesebb egy macskamentés volt. A Tallin városrészből kértek tőlünk segítséget, mert a macska nem tudott lejönni a tetőről. Felküldtek, hogy fogjam meg az állatot, és hozzam le, csakhogy ez nem volt ilyen egyszerű. A macska ugyanis eléggé ijedt volt, miattam is, így saroktól sarokig kergettem, mire az állat fogta magát, és leugrott a több méter magasan lévő tetőről, majd elszaladt. Semmi baja nem lett, de ez így egy érdekes macskamentés volt...

– A másik emlékezetes egy komoly tűzeset volt a Besenyszögi útnál, a halastavak környékén, ahol a nádas kapott lángra. Amikor kifordultunk a laktanyából, már akkor láttuk a füstöt. Mintha kitört volna egy vulkán, akkora volt. A tűzoltás is sokáig tartott, ráadásul nehéz volt közlekedni a mocsaras, lápos területen. Amikor nagy nehezen átverekedtük magunkat a nádason, egy óriási vízfelületbe botlottunk, ami elválasztott minket a tűztől. Derékig gázoltam a vízben, hogy átvágjak a tavon, és segíthessek a kollégáknak oltani. Végül sikerült megfékezni a lángokat, de keményen meg kellett dolgoznunk érte.

– A két hivatása mellett a Firefighter Combat Challenge elnevezésű legerősebb tűzoltók versenyén is rendszeresen részt vesz. Mióta űzi ezt a sportot?

– Hat éve beszélt rá az egyik kollégám, Handzsuj Mihály törzszászlós, aki a Szolnoki Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság szerparancsnoka. Akkor azt gondoltam, ez nem nekem való, de aztán teljesen magába szippantott. Az első ausztriai versenyemen jól szerepeltem, hiszen bekerültem a legjobb tíz közé. Egy évvel ezelőtt pedig egy csapatot is alakítottunk, mellyel rendszeresen járok versenyekre, külföldre is. Minden eddigi megméretésen dobogós helyen végeztünk, ami egy év után elég nagy teljesítmény. A külföldi csapatok is azt mondták, hogy ez elég ritka, le a kalappal előttünk. Ennek ellenére van még hová fejlődnünk.

– Idén Amerikába szeretnénk eljutni a világbajnokságra. Ha ott az összetett pályát megfutom a korosztályom egy perc negyven másodperces szintideje alatt, bekerülhetek a legendák csarnokába, ami még egy magyar tűzoltónak sem sikerült. A legutóbbi versenyünkön, Ausztriában csak kilenc másodperccel léptem túl ezt a szintidőt. Mindez a bevetések során is jól jön, hiszen megesett már, hogy a tizedik emeleten égett egy lakás, és mivel a liftet ilyenkor nem használhatjuk, lépcsőn kellett felmennünk. Ötven másodperc múlva már fent is voltam az égő lakásban, hiszen a versenyeken is egy tízemeletes toronyba kell felfutni, így egy perc múlva már ki is mentettük az épületben rekedt lakót.

– A sport és a mozgás egyébként mindig is az életem része volt, hiszen öt évig kajakoztam Szolnokon, amit még mindig nagyon szeretek, ezért ha van rá időm és lehetőségem, szívesen kimegyek a tanpályára. A síeléssel most ismerkedem, de a lovaglást és a jégkorcsolyázást is kedvelem. Szinte mindenbe belekóstoltam már. A túrázásra is bármikor vevő vagyok, szóval eléggé aktív életet élek.

Főként a kemény edzéseknek köszönheti a legerősebb tűzoltók között elért sikereit a besenyszögi fiatalember
Fotó: Mészáros János

– Ezek mellett marad még ideje valamilyen hobbira?

– Igen, méhészkedem is, már iskolás korom óta. Besenyszögön élek, ahol jelenleg harminc méhcsaládról gondoskodom. Ez nekem egy terápiás kikapcsolódás is, hiszen kint van a természetben, ahol nyugalom van, és nem ér semmi stressz.

– Milyen érzés volt átvenni az Év Vonulós Tűzoltója díjat?

– Nem tudtam, hogy engem is jelöltek, így meglepetésként ért. Ez az elismerés azonban nem csak engem illet, hanem a szolgálati csoportomat és a szolnoki tűzoltóságot is. Nem nyertem volna el ezt a díjat, ha nem állnak mellettem olyan emberek, akik segítették a munkámat.

Két különdíjat is átvehetett

Az „Év Vonulós Tűzoltója” díjat Kiss Lajos őrnagy alapította és – a parancsnokok javaslatai alapján – az alapító mellett a megye tűzoltósági szakterületének vezetői ítélik oda minden évben egy készenléti szolgálatot ellátó tűzoltónak. Az elismeréssel két különdíj is jár, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Polgári Védelmi Szövetség, valamint a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tűzoltók Szövetsége részéről.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában