Fábián Jankának mindig az a kedvenc műve, amelyen épp dolgozik

– Melyik településről származik? Mesélne egy kicsit a gyermekkoráról?

– Őrbottyánban nőttem fel, egy Pest megyei településen, de Kisnémedin is sok időt töltöttem a nagymamámnál. Nagyon szép emlékeim vannak abból az időszakból, hiszen az a tipikus falusi gyermekkor adatott meg nekem. Például a patakparton játszottunk, mezítláb jártunk, a fáról ettük a cseresznyét, folyton koszosak voltunk, és mivel nem volt mobiltelefon, egész napra eltűntünk, és senki nem tudta, hol vagyunk. Középiskolába viszont már Budapesten jártam.

– Mikor és miért döntött úgy, hogy író lesz?

– A középiskola után a Miskolci Egyetemen elvégeztem az angol–történelem tanári szakot. Ekkor merült fel bennem az írás gondolata, hiszen a kezembe kerültek a kortárs történelmi regények, mint például Robert Merle Francia históriája vagy Ken Follett-től a Katedrális. Ez utóbbi egy katarzisélmény volt, ugyanis nagyon más volt, mint a klasszikus történelmi regények, hiszen ebben nem voltak tabuk. A női történelmi regényekkel is akkor ismerkedtem meg, és szerettem volna hasonlót olvasni magyar szerzőktől is, de nem nagyon találtam ilyet.

– Így felötlött bennem, hogy mi lenne, ha én írnám meg, de el is hessegettem ezt a gondolatot azzal, hogy úgysem tudom. Viszont ezzel bogarat ültettem a saját fülembe, így elkezdtem gondolkodni, hogy milyen témákról írnék szívesen, milyenek lennének a szereplőim, milyen korokban játszódnának a regényeim. Gyűltek az ötletek, a jegyzetek, teltek az évek, aztán a 2007-es gazdasági válság idején, mivel akkor sok cégnél dolgoztam elsősorban angoltanárként, számos munkámat elvesztettem. Akkor szedtem elő a jegyzeteimet, és megírtam az első könyvet, viszont sokáig kerestem kiadót, így csak 2009-ben jelent meg. Azóta folyamatosan készülnek a könyvek.

– A valódi neve Mezei Johanna. Miért választott magának írói álnevet, és miért épp a Fábián Jankát?

– Elég sokan választanak maguknak írói nevet, és azt gondoltam, akkor én miért ne tehetném. Emellett az alkotó énemet is szerettem volna elválasztani a tanár énemtől, hiszen akkor még elsősorban pedagógusként dolgoztam. Az üknagymamámat, a nagymamámat és az anyukámat is Johannának hívták, így kaptam meg én is ezt a nevet. A Janka ennek az egyik változata, becézése. Fábián pedig a Johanna nevű nagymamám volt. Neki szerettem volna emléket állítani ezzel a választással, és az első regényemet, az Emma szerelmét is neki ajánlottam, hiszen amikor elkezdtem írni, ő már nem élt.

– Milyen írók hatottak Önre, és inspirálják munkája során?

– Gárdonyi Gézán nőttem fel, így ő az egyik, de nagyon szeretem a történelmi hátterű regényeket, például Colleen McCullough római sorozatát. Gyerekkorom kedvenc szerzője még Kertész Erzsébet, a régi Pöttyös és Csíkos könyvek, de Szabó Magda regényeit is szeretem. A nagy példaképem azonban Philippa Gregory. Egyik titkos álmom, hogy egyszer találkozzam vele. Sok mindent ellestem tőle, de nem arról van szó, hogy utánozni szeretném. Nem is ugyanabban a stílusban írunk, hiszen ő szeret egyes szám első személyben fogalmazni. Egyszer én is kipróbáltam Az utolsó boszorkány történetei című regényeimben, és izgalmas is volt, de nem az én világom. Úgy érzem, hogy lekorlátoz, így nem tudom több nézőpontból átadni a történetet.

– Hogyan készülnek a regények? Mennyi kutatómunka áll mögöttük?

– Rengeteg. A legtöbb időt ez veszi igénybe. Tényleg mindennek próbálok utána nézni, és ez időbe telik, viszont nagyon élvezem. Ennek ellenére nem kerül minden bele a regényeimbe, hiszen arra törekszem, hogy ne legyen sok a fölösleges információ, a lábjegyzet. Nem az a célom, hogy történelemkönyvet írjak, szóval, ha valaki ebből akar levizsgázni, nem fog tudni, mert ez nem szakirodalom, nem ismeretterjesztő könyv, hanem regény. Ezért nem is nevezném őket hitelesnek, viszont vigyázok, hogy hihető maradjon. Ettől függetlenül, lehet tanulni a könyveimből, vagy fel lehet frissíteni a rég tanultakat, de szórakoztató formában. Hiszen azokból az izgalmas dolgokból próbálom a könyveim felépíteni, amitől színes a történelem. Ezeket azonban sajnos nem tanítják az iskolákban, nem is értem, miért.

– Mindennap ír? Mennyi időt fordít az írásra naponta?

– Nem írok mindennap, de amikor igen, akkor csak 2-3 órát, mert testileg és lelkileg is fárasztó, de azért ennél többet foglalkozom a könyveimmel. Ez viszont attól függ, hogy milyen korban játszódik a regény, hiszen mások a kutatási módszerek. Például a 18. századból nem nagyon léteznek vizuális források. Fényképek egyáltalán nincsenek és festmény is csak kevés, a hétköznapi emberekről pedig szinte nincs is ábrázolás. Ilyenkor az írásos forrásokra kell hagyatkoznom, például a korabeli naplókra, levelezésekre, de a korabeli irodalom is nagyon hasznos tud lenni. A 20. század közepe viszont teljesen más. Erről a korszakról rengeteg fotó van, és a századfordulótól már mozgóképek is. A legújabb regényemhez például rengeteg filmet néztem meg.

– Február közepén fog megjelenni ez az új regény, A könyvárus lány címmel. Mesélne róla egy kicsit?

– Az 1950-es, 60-as években, a Rákosi-korszakban játszódik, és amikor jön az 1956-os forradalom, a főszereplő, Júlia Amerikába emigrál. Szinte ugyanúgy, mint száz évvel korábban a Rózsalugas című regényem főhőse, de erre én is csak később jöttem rá. Nem folytatásnak szántam, de mintha párhuzamos történet lenne. Ráadásul izgalmas adalékként az új regényembe beleírtam a Rózsalugas egyik szereplőjének a leszármazottait. Nagyon izgulok, hogy milyen fogadtatása lesz. Hiába írtam meg már több regényt, amikor egy új könyvem kiadásra vár, akkor mindig óriási izgalom van bennem, hogy mit fognak szólni hozzá az olvasók.

– Van-e kedvenc könyve a regényei közül, valamint melyik korszakot kedveli a legjobban, és miért?

– A kedvencem mindig az, amin épp dolgozom. Eléggé elcsépelt gondolat, de tényleg így van. Ami pedig a korszakot illeti, történelem szakos koromban az újkort és a legújabb kort szerettem. A 18. század nagyon a szívem csücske, pedig a gimnáziumban utáltam, mert nem jól tanítják. A Rákóczi-szabadságharc még érdekes, de Mária Terézia és II. József már nagyon száraz. Ezzel szemben az angol és a francia 18. század színes és izgalmas, ezért úgy gondoltam, nem lehet igaz, hogy a magyar ilyen unalmas, és amikor utánanéztem, kiderült, hogy nem az. Mária Teréziának például tizenhét gyermeke született, ebből tíz maradt életben, és egyébként is izgalmas volt a magánélete. Nem értem, hogy miért nem lehet ezeket is tanítani, ettől ugyanis közelebb éreznénk őket magunkhoz.

– Hogyan töltődik fel két írás között?

– Szeretem a zenét, és szeretek olvasni, filmet nézni, de múzeumokba ellátogatni is, a manapság terjedő interaktív múzeumokba is. Emellett színházba is szívesen járok.

Névjegy

Név: Fábián Janka (eredeti neve Mezei Johanna)

Születési idő: 1973, születési hely: Vác

Iskolái: Miskolci Egyetem (angol–történelem szak), ELTE (francia szak)

Foglalkozás: író, tanár

Elismerés: Aranykönyv internetes szavazás, szépirodalom kategória, első díj (2017, 2019)

Könyvei: Emma szerelme, Emma fiai, Emma lánya, A német lány, Virágszál, Az angyalos ház, Lotti öröksége, Adél és Aliz, A francia nő, Koszorúfonat, Kiből lesz a boszorkány?, Búzavirág, Az utolsó boszorkány történetei – első könyv, Az utolsó boszorkány történetei – második könyv, Az utolsó boszorkány lánya.