Minden esztendőt fagyos csobbanással kezdenének Szolnokon

A szolnoki Rotari Club szervezésében ifjabb Schirilla György és tizenegy vállalkozó szellemű helyi lakos együtt tett néhány tempót a jeges, nagyjából két és fél Celsius-fokos vízben. Az eseményre nagyon sokan voltak kíváncsiak. A bátor jelentkezők eltérő korosztályokból érkeztek, a legfiatalabb a tizenhat esztendős Miskolczi Balázs volt.

– Tíz óra körül keltem, édesanyám pedig említette, hogy olvasott erről az eseményről a közösségi oldalon. Akkor rögtön el is döntöttem, hogy megyek, és megmártózom a jeges vízben – mondta Balázs, aki a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tanulója, és nem mellesleg evezni jár. Noha korábban még nem volt ilyen jeges élménye, a sport miatt szoros a kapcsolata a vízzel.

Egyedüli hölgyként képviselte a bátrakat Németh Annamária, aki egyebek mellett a határait szerette volna tovább feszegetni a csobbanással.

– A Holt-Tiszánál lakunk, nyáron gyakran fürdőzünk benne, télen még soha nem próbáltam. Jó kezdeményezésnek tartom, és őszintén megvallva, számomra ez egy bakancslistás tétel volt. Érdekes élmény megtapasztalni, mire képes az emberi test – részletezte Annamária, aki egyébként jó ideje úszik, és oktatja is a sportot. A hideg-meleg vizes fürdőzés és szaunázás már adott néhány alapot számára, de ez teljesen új és más tapasztalatot jelentett.

A szintén szolnoki Vincze Béla is először úszott a jeges vízben.

– Interneten olvastam a lehetőségről, nagyon régen szerettem volna már kipróbálni ezt, így örültem, hogy most helyben megtehetem. Nem készültem rá, bár jógázom, így talán mentálisan fegyelmezetten tudom megélni – magyarázta a férfi.

Schirilla György jókedvűen, mosolyogva érkezett a tömeghez, mindenkihez volt pár kedves szava. Miután megosztott néhány gondolatot, az esemény egy alapos bemelegítéssel folytatódott, így a kíváncsi bámészkodás néhány percre egy nagy, közös, szabadtéri edzésbe csapott át. Délután kettő órakor aztán minden bátor „rozmárjelölt” felsorakozott a stégen, és György utasításait betartva, egyesével mártóztak meg a jéghideg holtágban.

– Fontos, hogy a mellkasunkra és a nyakunkra is paskoljunk a vízből, hogy megszokja kicsit a test! – figyelmeztetett, miközben maga is tempózott a habokban.

Mivel hölgyeké az elsőbbség, így Annamária indította a sort, az úriemberek pedig folyamatosan követték. Néhány másodpercig az arcokra volt írva, hogy bizony nem könnyű az agynak munkára fognia a testet, amikor ennyire fázik. Ám pillanatok múlva mindenki megtett néhány kört, és úgy tűnt, egészen hozzászoktak az embert próbáló közeghez. A parton persze a családtagok és barátok aggódva figyelték „rozmárnövendékeiket”, és némi megkönnyebbüléssel nyugtázták, amikor végre kijöttek a szárazra, hogy törülközőbe és kabátba csomagolják magukat. A különleges eseménnyel hagyományt teremtenének.

A „nemzet rozmárjának” tanácsai

Ifjabb Schirilla György két évtizede teszi próbára szervezete tűrőképességét a jeges közegben, Guinness-rekordot is felállított teljesítményével. Ő az egyedüli, aki képes volt huszonhat percig megmaradni a nulla Celsius-fokos vízben. Szolnokon is gyakran tiszteletét teszi, többször megmártózott már a Tiszában.

– Aki ilyesmire adja a fejét, az rendszeresen kezdjen el fürdőzni a tavak, folyók vizében már augusztustól. Ezáltal fokozatosan hozzászokik a teste a hőmérséklet csökkenéséhez. A mai résztvevők igen bátrak voltak, de azt tanácsoltam mindegyiküknek, ha csak néhány pillanatot képesek bent tölteni a vízben, azzal sincs semmi baj. Azonnal jöjjenek ki, ha nagyon fáznak, elsőre ennyi is elég – részletezte mosolyogva.