Száz éve választották kormányzónak Horthy Miklóst

Megyénk nagy ívű pályát befutó szülöttének életművéről máig zajlik a vita, de megválasztásakor ő volt az alkalmas ember erre a hivatalra.

Horthy Miklós a háború végén ötvenévesen bevégezte tengerész pályafutását és kenderesi birtokára vonult vissza. Valószínűleg nem sejtette, hogy még hátra van életének nehezebb része, az államfői hivatás. Amikor másfél évvel később, 1920 márciusában ott állt a nemzetgyűlés színe előtt, már sok minden történt az országban és az ő életében is. Lezajlott az őszirózsás forradalom, megbukott a kommün, hazánk nagy részét idegen csapatok szállták meg. Rendezetlen volt az államforma is. A nyomasztó tapasztalatok alapján a gyökértelen köztársaság helyett a hagyományos királyságban látták a rend zálogát, de gondolni sem lehetett a trón betöltésére. A Habsburgok már nem jöhettek számításba, ezért a kérdés végleges rendezéséig a kormányzói intézmény felújítását látták megoldásnak.

Eközben Horthy kenderesi visszavonultságából kilépve még a Tanácsköztársaság alatt csatlakozott a Szegeden megalakult ellenforradalmi kormányhoz, majd a szintén Szegeden szerveződő nemzeti hadsereg fővezére lett. Amikor csapataival az Antant nyomására lassan visszavonuló románokat követve bevonult a fővárosba sokan benne látták a jövő emberét.

Tengeri szolgálata miatt nem tartozott egyetlen hazai érdekcsoporthoz sem, győzelmei népszerűvé tették a nevét. A kezében levő tényleges katonai erő pedig a biztonság reményét sugallta az ország meggyötört népének. Ezen még a fehérterror híre sem sokat változtatott, főleg, hogy helyzetének megszilárdulása után szükség esetén erővel lépett fel a különítményekkel szemben is. A budapesti Britannia szállóba befészkelt csapatukat például már kormányzóként 1920 novemberében katonai erővel verette szét.

Mivel ismert tengerészként Troubridge tengernagy, a budapesti szövetséges misszió vezetője is támogatta, ellene az Antant sem emelt kifogást. A nemzetgyűlés végül két jelöltre szavazott, amikor 1920. március elsején elérkezett a kormányzóválasztás napja. A nagy tekintélyű idős arisztokrata, gróf Apponyi Albert és Horthy Miklós altengernagy között kellett választaniuk. Horthy elsöprő győzelmet aratott, 141 szavazatból 131-et kapott, Apponyi hatot. Három szavazat érvénytelen volt.

Horthy visszaemlékezéseiben írja, hogy eredetileg nem gondolt a kormányzói tiszt elnyerésére, megfogalmazása szerint 1920 elején pontosan ott találta magát, ahova nem akart kerülni, a politikában. Ennek némileg ellentmond a választás előtt tartott, Szolnokot és Jászberényt is érintő országjáró körútja, ahol egyöntetűen megszerezte a helyi törvényhatóságok támogatását.

Az eredmény kihirdetése után küldöttség hívta a megválasztott kormányzót a Gellért szállóban levő szállásáról az Országházba, hogy letegye esküjét. Horthy helyzetét megvilágítja az a mozzanat, amikor a ceremónia előtt több kifogást emelt a számára biztosított jogkörrel kapcsolatban. Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke erre tollal a kezében e szavakkal ült asztalhoz: „Kérem, diktálja feltételeit. A nemzetgyűlés teljesíteni fogja.” A kormányzóválasztás emlékét máig végigkíséri az aktus idején az épületben tartózkodó katonák jelenléte. Sokan ebben látták az admirális sikerének zálogát, de erről szó sincs. Fölösleges túlbuzgóság, inkább az esetleges rendzavarások miatti biztonsági intézkedés volt részükről.

Horthy Miklós végül némileg korlátozott királyi jogkörrel lépett hivatalába. Protestánsként nem élhetett a katolikus egyházat érintő főkegyúri joggal, ennek ellenére minden évben ő vezette az augusztus huszadikai Szent Jobb körmenetet. Nem adományozhatott nemességet, helyette hozták létre a külföldi lovagrendeknek megfelelő Vitézi Rendet. Nem élhetett a törvények szentesítésének jogával, és hadat sem üzenhetett a törvényhozás hozzájárulása nélkül.

Lakhelyéül a királyi várat jelölte ki a nemzetgyűlés, de az uralkodói lakosztályok helyett a Vérmezőre néző vendégszárny néhány szobájában lakott családjával együtt. A Várban egész hivatali ideje alatt inkább polgári, mint államfői életvitelt folytatott. Pusztán a hivatalos ceremóniák alkalmával élt az államfői hagyományok szerinti reprezentációval.

Magyarország kormányzói

Történelmünk során összesen hat esetben gyakorolták nálunk a külföldön ismert régensségnek megfelelő kormányzói, az uralkodót helyettesítő jogkört. Hunyadi János 1446-1453 között. Szilágyi Mihály 1458-ban, Lodovico Gritti 1531-1534 között, Ampringen János Gáspár 1673-1681 között, Kossuth Lajos 1849-ben és Horthy Miklós 1920-1944 között. Közülük Gritti és Ampringen nem volt klasszikus értelemben vett kormányzó, mivel őket hivatalban levő uralkodó nevezte ki. Többen ide sorolják Habsburg József királyi hercegnek a proletárdiktatúra bukása utáni, 1919. augusztus 7. és augusztus 23. közötti önhatalmúlag kikiáltott kormányzóságát is.