Adományokból készül az új kunszenti kálvária szobor

Veres István a város tanácsnoka az elmúlt évben elhatározta, összegyűjti a szobor újjáépítéséhez szükséges összeget. A közeljövőben nekiláthatnak a munkálatoknak. Tavaly egész éves ünnepségsorozat keretében emlékezett a város a háromszáz évvel ezelőtti újratelepítésére. Az akkori községet néhány család alapította.

Józsa László nyugalmazott történész, a város díszpolgára emellett az Alföldön végigsöprő 1739-es pestisjárványt is felelevenítette, amikor belemerült a kálvária szobor történetébe.

– Húsz év alatt ezerötszáz főre duzzadt az itt élők száma. A járvány viszont megtizedelte, sőt gyakorlatilag megfelezte a lakosságot. 1739-ben már létezett egy kápolna a mai kereszt romjainak helyén. A pestis idején az elhunyt plébánost a leírások szerint az új kápolnánál temették el, innen lehet arra következtetni, hogy az újratelepítést követő időszakban épülhetett – avatott be a múlt ezen részleteibe a nyugalmazott történész.

– Hatvan évvel később bizonyos feltételezések szerint az épület állaga megromlott, ezért döntöttek a lebontása mellett. A feljegyzések szerint ehhez a felsőbb hatóságok engedélye is kellett, többek között gróf Eszterházy Károly egri püspöké, hiszen akkor Kunszentmárton még az egri egyházmegyéhez tartozott. Levélben hozzájárultak a lebontáshoz, anyagát iskola és tanterem építésére használta fel a tanács. A kápolna emlékének megőrzése érdekében viszont a helyére állíttatták ezt a bizonyos kálváriakeresztet. Kultusz vette körül, nagypénteken könyörgő menet vonult a kereszt elé, és ott imádkoztak a helyiek. A karbantartásáról is a hívek gondoskodtak, százéves volt az emlékmű, amikor nagyobb felújítást végeztek rajta.

– Az állapota kissé megkopott, a jeles kunszentmártoni család egyik tagja, Dósa György végezte a felújítási munkálatokat – fejtette ki Józsa László, majd hozzátette, az ő emlékezetében is elevenen él a kereszt, amely a kilencvenes években látszólag jó állapotban volt, csak János apostol feje vált le a testről és tört darabokra. A város már épp a helyreállítási megoldásokon gondolkozott, amikor 1994. május 18-án éjjel példátlan erejű vihar zúdult a városra.

– A kálvária szomszédságában élő Doba család tagjai is bizonyították, hogy az éjszaka egy hatalmas dörgés közepette egy villám az egész kompozíciót megsemmisítette. A közel nyolcméteres szoborcsoport porrá vált – hangsúlyozta a történész.

A huszonhat évvel ezelőtti esetre a szoborcsoport kerítése emlékezteti a környéken élőket. A város viszont nem tudta elkezdeni a helyreállítást.

– Régóta figyeltem, hogy mi lesz ennek a kálváriának a sorsa. Tavaly a feleségemmel megálltam előtte, ekkor határoztam el, hogy mindent megteszek azért, hogy újra állhasson a szoborcsoport – mondta Veres István, a város tanácsnoka, Pro-Urbe díjas díszpolgára, akinek elhatározását tett követte, és adománygyűjtésbe kezdett.

– A gyűjtést megelőzte a művészekkel való egyeztetés. Elhívtam őket, hogy mérjék fel az állapotát, és készítsenek költségvetést. Majd rengeteg személyt felkerestem, hogy felmérjem az adakozás lehetőségét. Többször felhívást tettem közzé, hogy az érparti kálváriára gyűjtök. Nagyon sok levelet és csekket küldtem az elszármazottaknak, folyamatosan tartottam a kapcsolatot a polgármesteri hivatallal – emelte ki Veres István, aki több, mint hét és fél millió forintot gyűjtött össze a szoborcsoport felállítására.

A kivitelezés folyamatát megzavarta a koronavírus megjelenése. De a tervek szerint az új létesítményt kamerával látják majd el, azon kívül fákkal és virágoskerttel szépítik a kálvária környékét. Az átadás és szentelés időpontjáról később döntenek.

A talapzat és a kerítés megmaradt

– Már a Körös-partól látszott, ha a Wesselényi utcáról egyenesen végignéztünk, hiszen a város szélén, egy sík területen lévő kis dombon építették fel a kálváriaszobrot. Az egykori kápolna helyét egy kőből készült alkotás vette át – mesélte Józsa László, nyugalmazott történész. Hozzátette, hogy nem tudni, kinek az alkotása, de művészi értékű, és hozzáértő szobrász keze munkáját dicsérte.

– A magas kereszten Krisztus teste volt, két oldalt a melléktalapzatokon Szűz Mária és Szent János Apostol. A kereszt tövét Bűnbánó Mária Magdolna ölelte át. A kálváriát kovácsoltvas kerítés vette körül, az egészből a talapzaton és a kerítésen kívül semmi sem maradt, csak a gaz veri fel – részletezte.