Csehországból jött haza Nagykörűbe

– Március 15-én mentem ki, tisztában voltam vele, hogy rizikós, de azt is tudtam, hogy még éppen kiengednek a határon és mivel kellett a munka és a kereset, így belevágtam – kezdett bele a történetébe.

– Ez egy svájci cégnek a telephelye, zárt rendszerű intenzív halgazdálkodást folytatnak. Még korábban túl voltam a próbaidőn, akkor még a munkáltató és én is bizakodtunk, de márciusban már nem ment úgy a közös munka, ahogy eredetileg gondoltuk, így véget ért az együttműködés. Kihatott rá a vírushelyzet is mert a cég éppen épít Svájcban egy üzemet, és a bizonytalanná vált gazdasági helyzet miatt más prioritásaik lettek.

– Mikor indult haza?

– Április 10-én ért véget a munkám és két napra rá terveztem hazarepülni Prága-Varsó-Budapest útvonalon a lengyel légitársasággal, de nem indult el a járat. Így más megoldást kellett találni. Bejelentkeztem a magyar követségen és azt az információt kaptam, hogy át fogok tudni jutni a határokon. Így aztán belevágtam és április 14-én kevéssel hajnali öt előtt elindultam a cseh fővárosba a Prága melletti Nehvizdy-ből, ahol az airbnb szállásom volt – mesélte Demény Ferenc.

– Ausztrián keresztül ajánlották jönni, a mikulovi határátkelőnél. Prágából vonattal Kolin felé indultam, onnan átszállás után másik vonattal Brünnbe, utána Břeclavba, majd Mikulov következett. Az állomástól elgyalogoltam a határátkelőig, a kamionok között odasétáltam az osztrák átkelőhöz. Itt már tudtak angolul, megmérték a lázamat és nyilatkozatot kellett adni, hogy hova megyek, azután átléptem Ausztriába.

– Drasenhofen az első település, egy óra volt gyalog. A buszmegállóban bizonytalan volt, hogy jön-e járat vagy már elment. Volt, aki azt mondta, hogy csak reggel. Szerencsére megláttam egy rendőrautót, ott volt a helyi rendőrőrs, ahol nagyon kedvesen segítettek. Buszmentrendet nyomtattak, és elmondták, hogy át kell menni egy másik megállóba, ahol tényleg jött is a busz. Sikerült az átszállásokat is megoldani, így azután Bécsbe értem délután 3 órára. Megkerestem a Hauptbanhofot és 19:40-kor rajta voltam a Magyarországra induló vonaton.

– Könnyen átjutott a határon?

A magyar állampolgárokat mondták, hogy átengedik a határon. Ellenőriztek, egy osztrákot le is szállítottak, azt is ellenőrizték, külföldi lakóhely van-e? Mivel volt munkaszerződésem, ezért nem vettek föl hivatalos karanténba. Még az elején az osztrákoknál Nagykörűt jelöltem be, így beszéltük meg a párommal, hogy ide jövök. Este 11-kor értem Budapestre, Zuglóból vonattal Monorra mentem. Éjjel fél egykor egy barátom autóját vettem ott föl és így indulásom után közel egy nappal, éjjel 3 körül értem Nagykörűbe. Megkezdtem az önkéntes karantént, ami április 29-én szerdán jár le, utána megyek Szarvasra a páromhoz. A járványhelyzet ellenére pozitív élmény volt az utam a sok segítőkész ember miatt. A magyar követségtől kezdve végig, egész a nagykörűi karanténban segítőkig.

– Mik a további tervei?

– Agrármérnök vagyok, PhD fokozatot szereztem állattenyésztés tudományból, haltenyésztéssel foglalkoztam és az intenzív haltenyésztésben keresek munkát. Külföldi tapasztalatot szeretnék gyűjteni, ezért továbbra is keresek külföldön, de a világjárvány miatt nem tudom egyelőre, milyen lehetőségek lesznek, illetve a párommal is egyeztetni kell. A termelésben kevesebbet dolgoztam, ezért szeretnék ilyen elfoglaltságot, mert a kutatás és a termelés egészen más. A kettő között gondolom megtalálni a helyem, hogyan lehet a kutatást és a termelést összekapcsolni.