Jászkunság

2020.08.12. 11:30

Mediátorként a konfliktusok kezelésének békés útját hirdeti

A mediációt, azaz a konfliktushelyzetek emberséges rendezését választotta hivatásának dr. Bozsó Ildikó, akinek munkájában kiemelkedő helyet foglalnak el a családok. Távolról sem hétköznapi munkájáról és a vitás helyzetek kezeléséről beszélgettünk a mediátorral.

Hartai Gergely

A mediáción a felek saját akaratukból vesznek részt, és végig ők maradnak az ügy urai – magyarázza dr. Bozsó Ildikó

Forrás: Beküldött fotó

– Mások konfliktusait átérezni embert próbáló feladat. Miért döntött úgy, hogy ezen a pályán indul el?

– Mindig is óvónő szerettem volna lenni. Dolgoztam is óvodában, ám végül jogi pályára mentem. Szociális érzékenységem miatt a közigazgatási terület állt hozzám közel, mígnem tizenhárom évet töltöttem hatósági vonalon. A szívem azonban visszahúzott a gyerekekhez. Ami a mediátori hivatás felé terelt, az az volt, hogy a munkám során azt láttam, az emberek sokat vitatkoznak, a hatóságtól várják a probléma megoldását. Holott ők jogot alkalmaznak, ez pedig önmagában nem oldja meg a problémát.

– Mit tudhatunk meg a szakmájáról? Ki végezheti?

– Képzett mediátor az, aki elvégzi a tanfolyamot vagy a főiskolai képzést, de csak azok gyakorolhatják a tevékenységet, akik szerepelnek az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartásában. A nyilvántartás a minisztérium honlapján bárki számára elérhető, ha mediátort keres. Működésünkről jogszabály rendelkezik, emellett szigorú titoktartási és magatartási szabályok vonatkoznak ránk, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy nem állhatunk egyik fél pártjára sem, nem képviselhetjük egyik felet sem. A cél, hogy mindkettőjük érdekében egyformán eljárjunk. A konfliktuskezelés ezen módja működhet az élet valamennyi területén. Legyen az családi, párkapcsolati, válási vagy szülő-gyerek közötti konfliktus, szomszédjogi vita, munkavállaló és munkáltatója közti nézeteltérés, esetleg hagyaték során felmerült vitás helyzet.

– Mikor érdemes mediátorhoz fordulni?

– Ha úgy döntenek a felek, hogy békés úton szeretnék megoldani a nézeteltérést, de nem tudnak egymással kommunikálni. Ha szeretnék megőrizni, fenntartani, javítani személyes kapcsolatukat. Ha számít az idő, és inkább szánnak néhány hetet a kialakult helyzet megoldására, minthogy pereskedjenek. A mediáció önkéntes, a felek saját akaratukból vesznek részt rajta. Tudni kell azt is, hogy végig ők maradnak az ügy urai, nem történik semmi olyan, amihez ne járulnának hozzá. Lényeges az is, hogy nem firtatjuk, hogy eredetileg ki volt a hibás, hiszen nem ez a lényeg. A viszonyt próbáljuk rendezni. A konfliktus rendezésének ideje viszont csakis a felektől függ.

– Mediátori munkájának központjában a családok, a gyerekek állnak.

– Ez a terület illik hozzám a legjobban. Az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartásában úgy szerepelek, mint családi, párkapcsolati és válási mediátor. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a válások legnagyobb elszenvedői a gyerekek, akik nap mint nap ki vannak téve a szülők veszekedésének. Át kell élniük, hogy papíron van csak anyukám és apukám, és nincsenek is igazán velem. Hát innen jött a gondolat, hogy ha havonta akár csak egyetlen gyermeknek segíthetnék azzal, hogy a szülők a válás után emberi módon kommunikáljanak, akkor már letennék valamit az asztalra. A gyermek sosem abból a pozícióból vizsgál egy válást, hogy milyen társ volt az édesanyám vagy az édesapám. Ő csak egyetlen dolgot lát: a szülei „ölik” egymást, és ennek biztosan ő az oka. Szegény ott van egyedül, elveszve, biztonságérzet nélkül.

– Lelkileg megviselik mások nézeteltérései?

– Nem merít ki annyira, mint a gyámhatósági munka. Ott azt éreztem, hogy alkalmazom ugyan a jogot, de ezzel nem oldódik meg a probléma. Jogi szempontból tudtam jól dönteni, de emberi szempontból nem biztos, hogy a legjobb megoldás született. Idővel aztán megtanultam, hogy nem élhetem mások életét. A saját életemet el kell vonatkoztatni az ügyektől, nem engedhetem, hogy azok nyomást gyakoroljanak rám.

A mediáción a felek saját akaratukból vesznek részt, és végig ők maradnak az ügy urai – magyarázza dr. Bozsó Ildikó
Fotó: Beküldött fotó

– Hány folyamatban lévő ügye van?

– Jelenleg öt nagyobb ügyem van, melyekben már lezajlottak az első ülések.

– Feltételezem, vannak olyan helyzetek, amikor nem segíthet.

– Sajnos igen. Ha például szóbeli bántalmazás, megfélemlítés van a háttérben, akkor nem lehet mediálni. Félelmében ugyanis bármilyen megállapodásba belemehet az illető. Az előkészítő beszélgetés éppen arra szolgál, hogy feltérképezzük, van-e olyan kizáró ok, ami miatt nem lehet a mediációt elvégezni.

– Szolnokon dolgozik mediátorként. A városban mennyire ismerik és igénylik az emberek ezt a fajta segítséget?

– Nálunk egyáltalán nincs a köztudatban, hogy így is lehet rendezni a vitás kérdéseket. Magyarországra általában jellemző, hogy nincs még kultúrája az efféle megoldásnak. Tapasztalataim szerint hazánkban jobbára csak Budapesten, Székesfehérváron és Gyulán ismert széles körben a mediáció. Éppen ezért sokat küzdök azért, hogy mindez eljusson az emberekhez a megyeszékhelyen is.

Kőtelekhez kötik a régi emlékek

Dr. Bozsó Ildikó már húsz éve él Szolnokon. Ám mint mondja, különleges helyet foglal el szívében Kőtelek, szülei ugyanis onnan származnak, és gyermekkorát is ott töltötte.

– Imádtam a települést, a Tisza mellett laktunk. Az első szakdolgozatomat is a lakóhelyem természeti értékeinek bemutatása témájában írtam. Nagyon közel áll hozzám a természet, az erdő. Minden évben szakítok időt a túrázásra, vagy erdős barangolásra, mert az a legigazibb feltöltődés számomra, ha bemegyek az erdőbe, és összezárnak fejem felett a fák lombjai – összegezte mondandóját a mediátor.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában