Hungarikummá tennék a szolnoki habos islert

A tősgyökeres szolnokiak meg vannak győződve róla, hogy az isler nevű kerek sütemény tölteléke fehér hab. A „javíthatatlan” helyi édesszájúak persze jól ismerik az eredeti, osztrák lekváros töltetűt is, ami részben alapját adta a szolnoki cukrászterméknek.

Az isler – alapvetően ischler – a nevét ugyanis egy gyönyörű alpesi településről, Bad Ischlről kapta. A fürdőváros 1849 és 1914 között élte fénykorát, mikor is Ferenc József osztrák császárnak, magyar királynak itt volt a nyári rezidenciája. A süteményt először Richard Kurth, a Sacher Cukrászda mestercukrásza készítette el a császár tiszteletére, még az 1850-es években. A cukrászda ma is működik, és természetesen ischler is kapható. Az eredeti recept kicsit más, mint amit Szolnokon ismerünk. Az egyszerűbb változat csokikrémmel van töltve, de létezik ünnepi, karácsonyi verziója is, ebbe ribizlilekvár kerül, és kávéízű a máz rajta.

Nos, sok más izgalmas sütemény mellett a legendás szolnoki Kádár Cukrászdában is kapható volt egykoron a lekváros ischler. S, hogy miként keletkezett a szolnoki isler, amely ma már meghódította a világot? Ezt korábban hírportálunknak is elmesélte már Móra László, a Marcipán Cukrászda mestercukrásza, aki maga is attól a szakembertől tanulta el a szakma fortélyait, aki a Kádár műhely cukrászmestere volt.

– A habos islert Hegedűs Lászlónak lehet köszönni. A jó szakember ismérve, hogy semmit sem hagy pocsékba menni. Laci bácsi azon gondolkodott, mit kezdjen a megmaradt tojásfehérjékkel. Végül felverte azokat habbá, forró, éppen százharminc fokos cukorsziruppal édesítette, és egy csöppnyi ecettel stabilizálta az állagát. Legelőször vajas tésztába töltötte a masszát, de az hamar megkeményedett. A linzer viszont idővel még puhábbá is vált, maradt tehát a csöppnyi fahéjjal ízesített omlós linzertészta – emlékezett korábban vissza a helyi isler születésére Móra László.

A Kádárban az islerhabot egy ideig kakaóporral ízesítették, de ezt a vendégek nem szerették annyira, így maradt a hófehér tojásfehérje. A felső linzerlapot eleinte olvasztott csokoládéval vonták be. Majd amikor már Hegedűs és Móra együtt dolgoztak, kitalálták, hogy ne csokival, hanem karamellel ízesített és színezett aranybarna fondanttal „öntsék nyakon” a sütit. A titok pedig az, hogy a máz akkor marad színes és fényes, ha a linzertésztát forró baracklekvárral lekenik, és erre öntik rá a fondantot. A tészta pedig a nagyon finomra őrölt diótól válik még porhanyósabbá és ízletesebbé. Nos, ez a fondanttal bevont tojásfehérje-habos cukrásztermék az „isler-csoport” szolnoki változata.

A habos isler híre mára átlépte az országhatárt, és Európa-szerte vannak hódolói a fondantos-habos finomságnak. Eljutott már a sütemény Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba, Görögországba, sőt, az Egyesült Államokba is. Manapság nagyon sok hazai cukrászat készít habos islert is, köztük természetesen a Móra-műhely, a friss Gróf Szapáry Gyula-díjas Marcipán Cukrászda is.

– Szolnok, a látványosságai, fesztiváljai, egyéb épített és természeti értékei miatt ma már turisztikai célpont – szólaltattuk meg az „ügyben” Csányi Sándort, a számos szakmai elismerés birtokosát, a Szolnoki Városfejlesztő Nonprofit Zrt. munkatársát.

– Különleges és egyedi gasztronómiai kínálata miatt is felkeresik a jászkunsági megye székhelyt. A gulyás- és halételek mellett mára már a szolnoki habos isler otthonaként ismertté vált. A Szolnoki Városfejlesztő Nonprofit Zrt. koordinálása mellett ezért megkezdtük a jellegzetesen helyi cukrászsüti imázsát felépíteni. Az isler jelenleg a helyi értéktár eleme, megkezdődött és majdan folytatódik a megyei, illetve a nemzeti kincstárba való felvételi kérelme is. A Hagyományok-Ízek-Régiók, azaz a HÍR-védjegy program az Agrárminisztérium égisze alatt működik, és 2010 óta minőségi garanciát nyújt a fogyasztók számára a címmel megjelölt termékek hitelességéről. Célunk, hogy a szolnoki habos islert hazai, majd pedig uniós oltalom alá helyeztessük, amely után akár – a dobostorához hasonlóan – hungarikummá is válhat – magyarázta a küldetést Csányi Sándor.