Áldásként élik meg a hosszú, aktív életet és az örök barátságot

– A hosszú élet és aktív időskor, valamint az örök barátság Isten áldása az életünkben – kezdte dr. Túri József, akit otthonában látogattam meg karácsony előtt. Feleségével, Magdika nénivel csendes ünnepre készülnek. Fenyőág illata lengte be az ebédlőt, az asztalon régi fényképek és képeslapok egy legendás barátság történetét idézték meg.

– Erdős Pistával együtt gyerekeskedtünk szülőfalunkban, Jászdózsán. A tanulás és a csínytevések összehoztak bennünket, nagyon jó barátok lettünk az elemi iskolában. Később mindketten a jászapáti gimnáziumban tanultunk tovább. Boldog diákéveinket azonban beárnyékolta a második világháború, barátságunkat pedig 1944-ben a történelem vihara néhány évtizedre szétszakította. Pistát édesanyja zsidó származása miatt családjával együtt Auschwitzba deportálták.

– Ma is emlékszem arra a szomorú napra, amikor a jászdózsai zsidókat elhurcolták. Csak a csodában bíztunk, hogy egyszer újra találkozunk. Évtizedekig nem tudtunk egymásról semmit. A legrosszabbra gondoltunk, hogy nem élték túl a láger poklát. Később aztán az a hír járta, hogy családtagjai közül csak Pista maradt életben, és a Vöröskereszt segítségével Svájcban kezdett új életet – emlékezett vissza a vészterhes időkre.

Józsi bácsi érettségi után az ELTE elődjében, a Pázmány Péter esztergomi érsek által alapított egyetemen jogászként végzett. 1956-os szerepvállalása miatt nem tudott bíróként vagy ügyészként elhelyezkedni. A jászdózsai termelőszövetkezetbe került főkönyvelőnek és jogtanácsosnak, ahonnan 1977-ben ment nyugdíjba, de továbbra is dolgozott. Könyvvizsgálóként egészen 2014-ig tevékenykedett.

Erdős István a borzalmak után Svájcban kezdte el felépíteni a trauma által kettétört életét. Folytatta tanulmányait, és családot alapított. Segítőinek köszönhetően befejezte a középiskolát, majd munka mellett sikeresen elvégezte a főiskolát. Gépészmérnökként a mérnöki pálya ranglétráit bejárva, egy gyárban igazgatóhelyettes, később üzemvezető mérnökhelyettes lett. Pedagógusi diplomát is szerzett, évtizedekig műszaki képzésben tanított. Hivatása és magánélete Svájcban teljesedett ki, de mindig visszavágyott szülőfalujába, Jászdózsára. Ötvenöt évvel ezelőtt, 1965-ben csoda történt, Erdős István hazajött.

– Feleségével, Mártikával vonattal érkeztek meg a faluba. Útjuk a tanácsházára vezetett, hogy a régi barátok, ismerősök felől érdeklődjenek. Testvérem, Rózsika akkoriban anyakönyvvezetőként dolgozott ott. Alig akart hinni a szemének, amikor meglátta gyermekkori barátomat. Szeméből örömkönnyek hullottak, percekig nem jutottak szóhoz. Pista érdeklődött, hogy hol talál meg engem, mert szeretnének meglátogatni. Testvérem elmondta neki, hogy Jászapátin élek a feleségemmel.

– Nem sokat kellett várni, a következő vonattal indultak is hozzánk. Közben Rózsika telefonon értesített az örömhírrel, hogy Erdősék hazajöttek, és hamarosan meglátogatnak. Elindultam az állomás felé, útközben, a gimnáziumnál találkoztunk. Megható és felemelő pillanatokat éltünk át, megöleltük egymást. Azóta folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, barátságunk tovább erősödött – mesélt a találkozás öröméről dr. Túri József.

Pista bácsi egyik legfontosabb céljának tartotta, hogy segítse szülőfaluját. Az elmúlt évtizedekben jó kapcsolatot alakított ki a település vezetőivel, helyi vállalkozásokkal, civil szervezetekkel és magánszemélyekkel. Összefogással hozták létre időseknek az „Erdős” Otthont és az „Erdős” Parkot, több jótékonysági akciót, diákcsereprogramot szerveztek. Legutóbb, két évvel ezelőtt járt itthon Pista bácsi, amikor családjával és barátaival együtt ünnepelte meg kilencvenedik születésnapját. A koronavírus-járvány miatt idén nem tudott hazautazni, ezért telefonon kerestem meg, amikor a napokban Józsi bácsinál jártam. Ezekben a nehéz időkben hetente többször is beszélgetnek telefonon, lelkileg erősítik egymást.

– Hogyan éli meg a rendkívüli helyzetet? – kérdeztük.

– Mentálisan jól érzem magam, a jobb lábammal vannak problémák, de ezt ebben a korban már el kell fogadni – mondta.

– A feleségemet három éve elveszítettem, azóta egyedül élek. A családom, barátaim és a szomszédok sokat segítenek ezekben a nehéz időkben. A lányom nemrég megkérdezte tőlem, hogy félek-e a koronavírustól. Istenhívő emberként erre azt feleltem, hogy nem, mert beszéltem a „főnökkel”, a Jóistennel, és azt mondta, nem leszek beteg a vírustól. A hit biztonságot és erőt ad, átsegít a nehézségeken – magyarázta Erdős István, aki családja körében, reménységgel várja az ünnepet, és bízik benne, hogy jövőre újra megölelheti barátját...

Helyreállíttatták a ledőlt keresztet

Dr. Túri József októberben töltötte be a 93. életévét. Korát meghazudtoló módon kerékpározik. Segíti és ápolja feleségét, bevásárol, kertészkedik. Otthonosan mozog az internet világában, szeret olvasni. Fontosak számára a múlt értékei.

– Szomorúan vettük észre nyáron, hogy a régi tanyánk sarkán álló Túri-kereszt ledőlt. A dédnagymamám állíttatta még 1908-ban. Isten dicsősé­gére feleségemmel a közelmúltban helyreállíttattuk – mondta Józsi bácsi.