Gyerekkori emlékei mindig a Tisza partjára csábítják

– Mit jelent nekem a Tisza? A szülőhelyemet, a gyermek-, a kamasz- és az ifjúfelnőtt-koromat, illetve az érettebb korszakai­mat is. A temetőben nyugvó szeretteim, itt élő rokonságom, barátaim, illetve manapság a munkám is ide köt. Már csak a Tisza szó hallatán is azonnal megdobban a szívem, megélesednek az emlékek, úrrá lesz rajtam a nosztalgikus hangulat.

– Noha szüleim lakása révén belvárosi, Kossuth téri gyerekként jöttem a világra, mivel sok időt töltöttem nagyszüleim Tisza partján álló, Vágóhíd úti szerény házában, „folyami” srác is vagyok. Úszni ugyan a Véső úti MÁV-strandon tanultam meg a legendás úszómesternél, Gulyás Jani bácsinál, ám miután már biztonságosan tartottam fent a fejemet a víz fölött, a Tisza lett az elsődleges vizes közegem.

– Miből állt e nagy szerelem?

– Korban hozzám hasonló gyerekekkel róttuk a Tisza-­partot, a nagy melegben nekivetkőztünk, csobbantunk, dobáltuk a labdát, pecáztunk, ladikoztunk, napoztunk a stégen. Alig lehettünk 10-12 évesek, amikor csónakázás közben a vízi rendőrök kiparancsoltak bennünket a Tiszából, mondván, ilyen fia­talon, felnőtt kíséret nélkül nem evezhetünk… Télen, a folyó befagyott részein, no meg a kőkeménnyé meredt kubikgödrökben csúszkáltunk, korcsolyáztunk meg korongoztunk.

– A bölcsek úgy tartják, horgászni nem lehet „tudni”, csupán örökké tanulgatni azt. Én gyermekként tanultam meg a Tisza mentén a horogkötéseket és az ólomöntést. Azt, hogy milyen időjárási körülmények között, milyen sodrás mellett hol kapnak leginkább a halak. Horgászni ma is szeretek, de hajdanvolt tiszai élményeimet nem pótolja semmi! Az ifjonti szabadságérzés időszaka volt ez. Ezért is emlékszem vissza ezekre az időkre oly’ gyakorta és oly’ szép gondolatokkal.

– Ki vagy mi adta az ötletet a Tisztítsuk meg a Tiszát! akcióhoz való csatlakozáshoz?

– Először is az, hogy rettentő rossz érzés a szemnek, de a léleknek is, hogy ennyire szemetes a Tisza és a partja is. Ép ésszel nem tudom felfogni, hogy egyesek hulladékgyűjtőnek használják e gyönyörű természeti környezetet. Én súlyosabb szankciókat szabnék ki a természetkárosítókra. Az egyetlen papírcetlit, szalvétát, papír zsebkendőt, csikket eldobókra és a zsákos szemetüket az út mentén titokban lerakókra.

– Ha nem lesz komolyabb felelősségre vonás, úgy az önkéntes környezetvédők, csapatokban, minden évben szedhetik mások után a szennyet. Nem jól van ez így!

– Én egyébként nem óhajtottam nagy dobra verni, hogy magam is csatlakozom az akcióhoz.

– Már az eredeti időpontra is jelentkeztem, ám azt a járvány harmadik hulláma elmosta. A mostani, áprilisi „újratervezéskor” ismét beregisztráltam, és csupán annyi volt a kérésem, hogy abba a csoportba osszanak be a tiszai töltésnél, amely a vágó­híd környékén szedi a szemetet. Én a gyermekkori élményeim miatt legalább annyival tartozom a Tiszának, hogy megtisztítom a vizét és a partját, amennyire csak tudom. És ahányszor csak tudom, mert rám legközelebb is számíthatnak a szervezők, bennem bízhat ez ügyben a szőke folyó.

Szövetségi kapitányként is bizonyított

Csábi József 1967. február 14-én született Szolnokon. Kiváló labdarúgó édesapjához (1935. május 26. – 2011. december 14.) hasonlóan az ifjabbik Csábi József is a futballsport mellett kötelezte el magát. A „Kalács” becenévre hallgató fiú a Szolnoki Sportiskolában, majd a Szolnoki MÁV-MTE-ben rúgta a bőrt. Utóbbi klubban lett NB II.-es felnőtt labdarúgó, sorköteles korában innen igazolta át őt az első osztályú Kispest-Honvéd.

Pályafutása alatt játszott még a BVSC-ben, az izraeli Hapóél Kfar-Sabában, a BVSC-ben és az MTK-ban. Háromszoros magyar bajnoknak és egyszeres Magyar Kupa-győztesnek mondhatja magát. A válogatottban 1993 és 1995 között tíz alkalommal szerepelt. Edzőként megfordult a REAC-nál, a Vasasnál, az MTK-nál, Vecsésen, Velencén, a Honvédnál és Nyíregyházán, valamint több alkalommal a Szolnoki MÁV-nál. Jelenleg is a MÁV FC vezetőedzője. Szövetségi kapitányként egy alkalommal (Magyarország–Andorra 2–0) irányította a felnőttválogatottat.