2021.07.28. 19:58
Kasza Tibor sohasem érezte magát még ilyen jól a bőrében
A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program keretében lépett színpadra Kasza Tibor. Az énekes, műsorvezetővel jótékonykodásról, nagy átalakulásáról és jövőbeli terveiről egyaránt beszélgettünk.
Kasza Tibor A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program keretében lépett fel Karcagon
Fotó: Daróczi Erzsébet
– Mikor megérkezett, azonnal rajongók vették körbe. Nem először lépett fel Karcagon. Szívesen visszajár?
– Abszolút! Nagyon jó emlékeket szereztem itt korábban. Pont az idefelé úton beszéltük a bátyámmal, hogy több rendezvényre (szépségverseny, birkafőző fesztivál) meghívtak már a karcagiak, szimpatikus a város. Ezúttal is vártam a fellépést, pláne, hogy remek időt fogtunk ki, és tündéri közönség várt rám a helyszínen. Mi kell ennél több?
– Milyen érzés újra koncertezni? Biztosan nagyon várta már, hogy találkozhasson a közönséggel.
– Vegyesek az érzéseim. Egyfelől jóleső azt látni, hogy az emberek kezdenek visszatérni a megszokott életükhöz, ellenben nem ártana óvatosabban kezelni a helyzetet, ugyanis még nem győztük le teljesen a vírust – elég csak a környező országokra gondolni. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennék hálás azért, hogy ismét szabadabban tevékenykedhetünk – én is próbálok minél többet kirándulni a családommal –, csak tartok tőle, hogy ez a visszájára sül el. Viszont megértem azokat is, akik úgy vannak vele, addig kell kihasználni, hogy lehet utazni, vagy bulizni, amíg lehet.
– Remélem, nem igazolódnak be a félelmei. A kényszerű otthonlét során a kislányával jobban megismerték egymást?
– Sok mindent csinálok egyszerre, nem vagyok az a tipikus vasárnapi apuka. Mégis az első pillanattól kezdve aktív részese vagyok a gyermekem életének, így nem gondolnám, hogy bármit be kellett volna pótolnunk. Lora Bella egyébként is nagyon apás. A feleségemmel, Andreával osztozunk a feladatokban, ezért nem volt olyan, amiből kimaradtam volna. Ugyanúgy keltem éjjelente, pelenkát cseréltem, vagy levittem Lorát a babakocsiban levegőzni. Habár újra felpörögtek az események körülöttem, arra ügyelek, hogy minél többet lehessek a családommal. Mielőtt indultam volna Karcagra, a kislányom megfogta a kezem, és annyit mondott: „apu ne menj el!”. Ebből a szempontból áldásos volt az az időszak, amit „hermetikusan” elzárva a külvilágtól együtt töltöttünk.
– Az elmúlt hónapokban jelentős átalakuláson ment keresztül, közel húsz kilót fogyott. Belülről ezt hogyan élte meg? Mikor jött el az a pont, mikor azt érezte, muszáj változtatnia?
– Mondhatni, az tette be a kaput nálam, amikor hármas szintű zsírmájat diagnosztizáltak, ami általában az alkoholproblémákkal küzdőknél jelentkezik. Mivel egyáltalán nem iszom, ez eléggé aggasztani kezdett. Kiderült, hogy ez a helytelen táplálkozásommal és a túlsúlyommal lehet összefüggésben.
Megijedtem, egyből a feleségemre és a két és fél éves kislányomra gondoltam, akit jó lenne látni leérettségizni, vagy éppen férjhez adni.
– Úgyhogy ez adta meg a végső lökést. Közben kialakítottam egy olyan étrendet, ami a sikertelen diétáim tapasztalatain alapul. Lelkileg is rengeteget változtam, nyoma sincs már a korábbi szorongós énemnek, magabiztosabbá, egyenesebbé váltam.
– Bátrabban néz a tükörbe?
– Már önmagában az jó érzés, hogy az XXL-es fiúból egy M-es lett, merthogy a most rajtam lévő póló is ilyen. Mégis inkább azt mondom, hogy lelkileg volt rám a dolog a legjobb hatással. A szorongásomat leküzdve felszabadultabban kommunikálok, ezáltal talán jobb műsorvezető is lehetek, mert elengedtem azokat a terheket, amik rengeteg energiámat felemésztették. Külsőleg és belsőleg egyaránt fantasztikus az átalakulás, hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt negyvenhárom évesen végig tudtam csinálni.
– Ebből a szempontból a Szerencsekerék is ösztönzően hatott önre?
– Természetesen plusz motivációt jelentett. Ráadásul a műsor forgatása alatt fel tudtam mérni, hogy mennyi energiám van, mert napi három adást vettünk föl. Tíz-tizenkét órányi forgatást úgy végigcsinálni, hogy közben nem vagyok jól, képtelenség lett volna.
– Karcagon egy búzagyűjtő jótékonysági eseményen lépett fel. Úgy hírlik, szeret jótékonykodni.
– Sokat jótékonykodunk a feleségemmel. Egyetlen szabály van nálunk: soha nem úgy csináljuk, hogy az valami szereplés legyen és soha nem ünnepeltetjük magunkat. A járványhelyzet alatt több kórháznak és alapítványnak segítettünk különböző felajánlásokkal.
– A karcagi birkapörköltet kóstolta-e már?
– Most a diétámmal nem tudom összeegyeztetni, de korábban már kóstoltam, és biztos vagyok benne, hogyha legközelebb jövök, újra eszek.