Ötvennyolc év után is összetartanak az egykori osztálytársak

Minden évben összejönnek, és együtt töltenek pár napot az egykor Ásotthalmon, a neves erdész-vadász szakközépiskolában végzett öregdiákok. Nem aprózzák el az osztálytalálkozókat, pedig ötvennyolc éve, hogy elköszöntek az iskolától. Az ország számos pontjáról érkeztek Ásotthalomra, majd az élet ugyanúgy szétválasztotta őket, de a barátságuk állta az idők próbáját.

– Mikor mi voltunk fiatalok, még létezett az a fogalom, hogy osztályidegen – kezdte Széll József, a kunhegyesi osztálytalálkozó szervezője.

– Szerettem volna egy patinás középiskolában továbbtanulni, ám erre az említett okból kifolyólag nem került sor. Az erdőgazdaságban dolgoztam, ahol felfigyeltek rám. Erdész, vagy vadász szerettem volna lenni, hiszen nagyszüleim is vadászok voltak. Végül csak lehetőséget kaptam a továbbtanulásra, és felvételt nyertem az akkori mezőgazdasági minisztérium irányítása alatt álló ásotthalmi erdészeti szakiskolába – idézte fel az akkor történteket a kunmadarasi születésű, de a hatvanas évek óta már Kunhegyesen élő férfi.

Ásotthalom akkoriban egy szórt tanyás szerkezetű település volt, hatalmas határterülettel, mely ideális gyakorlati helyszínt biztosított az erdészeti szakoktatáshoz. Az iskola érettségit ugyan nem adott, de patinás oktatási intézménynek számított, a szakma kiválóságai tanítottak ott.

– Az iskola összesen tíz évfolyamot bocsátott ki, mi voltunk a második, vagy talán a harmadik évfolyam, 1961–63 között jártunk Ásotthalomra. Összesen negyvenegyen voltunk az osztályban, de itt ma már csak tizenegyen vagyunk, egyrészt elhalálozások, másrészt egészségügyi problémák miatt – sorolta.

– A harminckilenc éves osztálytalálkozónk óta évente találkozunk, így az elmúlt húsz esztendőben mindig.

Ebből csak a tavalyi alkalom maradt ki a koronavírus-járvány előidézte helyzet miatt – fűzte hozzá.

Minden évben máshol találkoznak, minden alkalmat az egykori osztály más-más tagja szervezi a saját lakóhelyén, vagy annak környékén. Most Széll Józsefen volt a sor, a tavalyi alkalom kimaradását idén kétnapos osztálytalálkozóval pótolták Kunhegyesen. A városi művelődési központban ismerkedtek a Nagykunság kultúrájával, végigjárták a város nevezetességeit, ellátogattak Czupp Pál fafaragó népi iparművész galériájába és az általa üzemeltetett Kunsági Kiállítóházba, majd megnézték Karácsony Sándor: A kunok hazája című filmjét.

Noszlopról érkezett Kunhegyesre Takács János, aki annak idején Ásotthalomra is a Veszprém megyei kis faluból járt át tanulni. Nagyapját kuláknak bélyegezték, édesapja pedig csendőr-őrsparancsnok volt, ebből kifolyólag a családnak nem volt könnyű időszak az 1940–50-es évek. Középiskola helyett a közeli erdészetben kezdett dolgozni, majd beiskolázták Ásotthalomra, így hozta össze az élet azokkal a barátokkal, akikkel ötvennyolc év után is jóban-rosszban összetartanak.

– Az iskola elvégzését követően a szülőfalumtól hatvan kilométerre, Bakonyszentkirályra kerültem egy nagyon jó csapatba, ott töltöttem negyven évet – emlékezett vissza az 1943 januárjában született Takács János.

– Nagyon jó a kapcsolatunk a régi osztálytársakkal. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, de ameddig tudunk, összetartunk.

– Én is szerveztem már osztálytalálkozót két alkalommal, minden évben máshol jövünk össze – jegyezte meg.