Dr. Bagdy Emőke: a szexuális propaganda negatívan hat a gyerekekre

– Általánosságban milyen hatások lehetnek károsak a gyermekkori lelki fejlődés folyamatára?

– A gyermek a genetikai hardverben foglalt programot hozza magával. A környezeti ráhatások adják meg a szoftvert, és mint zárba a kulcs, úgy illeszkednek a hatások a genetikailag hozott programba. Ezért Konrad Lorenz etológus kulcsingerekről beszél, melyek életre szóló, mély bevésődéseket eredményeznek. Azok a hatások károsak, amelyek nem a hozottak kibontakozását, megerősítését szolgálják, nem felelnek meg az adott fejlődési korszak szükségleteinek.

– Milyen fejlődési korszakokat ismerünk egy gyermek életében?

– A személyiségfejlődésnek szakaszai, periódusai, időablakai vannak. Ha nem érkeznek meg a szükséges behatások, később nem pótolhatók. Ha hibás hatások érkeznek, ezek megzavarják a fejlődést. Például szeretetkapcsolatban kötődni a másik emberhez hét-tizennyolc hónapos korunk között tanulunk meg. Az időablakok érzékeny szakaszokat foglalnak magukban. Az első életév szenzitív szakasza a kötődés-szeretet tanulás, második a két-három éves kori önállóságtanulás, ezért ezt a szociális önfelismerésnek, szociális születésnek nevezzük. A harmadik szenzitív szakasz a gender, azaz társadalmi nem beágyazása, a férfi vagy női nemi hovatartozás bevésődése. A negyedik a kisiskoláskor idejének időablaka, az önbizalom kialakulásának ideje. Ötödik az úgynevezett identitás vagy önazonosság-építés, mellyel tíz-húsz éves kor között a felcseperedő fiatal belekötődik a párkeresés és pályaválasztás során a felnőtti világba és kialakul a határozott véleménye, hite, meggyőződése a világról, önmagáról, valamint e kettő kapcsolatáról.

– Elsősorban az LMBTQ-propa­ganda káros hatásairól szól a közbeszéd. Van helye az oktatás-nevelési intézményekben ilyen típusú érzékenyítésnek, „ismeretterjesztésnek”?

– Nem csak a közbeszéd szól erről. Alapvetően fontos a nevelésben – családi és iskolai szinten egyaránt – egyetérteni, mikor mire van szüksége a felnövekvő gyermeknek. Az LMBTQ szerint a nemiséggel kapcsolatos tudnivalókat már három-öt éves kor között be kell sulykolni, sőt, a változatokat is meg kell ismertetni. Szerintük ekkor lesz majd a gyerek toleráns felnőtt.

Ez a korábban elmondott fejlődési szenzitív periódusok és időablakok tükrében nonszensz.

– Nem ebben a korban kell felvilágosítani, mert nem érett erre a gyerek. Nem ez a dolga, három és hat éves kora között az automatikus gender­letöltés történik meg, vagyis apja és anyja mintáját tölti be önkéntelenül magába a gyerek. Ez nem tudatos, és azt erősíti így meg, amit a gyerek biológiailag hozott, a fiú vagy lány szerepét. Azt, hogy nőnek vagy férfinak érezze magát a világban. Ezt nem szabad megzavarni. Ha volna a genetika és a szociális nem között feszültség – az ilyen nem gyakori –, akkor szakértő módon kell segíteni, hogy ne zavarja meg a fejlődést a másság érzete. Általában azonban a magától lezajló azonosulás zavartalanul megy végbe. Ne a ritkán előfordulót tegyük általánossá, hanem a természeteset erősítsük meg. Ebben az életkorban kifejezetten zavaró a fejlődés szempontjából a nemekre, nemiségre figyelmet felhívó minden hatás.

– A vonatkozó törvény szerint kizárólag a szülő joga a gyermek szexuális felvilágosítása. De kinek van ehhez megfelelő eszköztára és tudása? Valóban a szülőknek, indokolt külső szervezetek bevonása?

– Az óvodai nevelésig eltelő idő az úgynevezett primer szocializáció. A nemiség szempontjából itt semmi „speciális” teendő nincs. Óvodáskorban már az óvodapedagógusok belépnek a nevelésbe. Ha műveltek, jó szakemberek, akkor tudják, hogy az egészséges fejlődést kell támogatni, a fiút fiú mivoltában, a lányokat kislány szerepükben. Nem ebben a korszakban kell nemi felvilágosítást végezni, a gyerek maga is felismeri a játékos valóságmegismerés során. Ha volna valami eltérésre utaló jel – leányos a fiúban, fiús a lányban –, a megfigyelt jelenséggel a pszichológus dolga a legnagyobb tapintattal tovább foglalkozni, és a szülővel együttműködve segíteni a gyerek hovatartozásérzésének gondozását.

Soha megszégyenítés vagy büntetés! Ilyenkor szakmai segítség szükséges!

– Milyen hatással lehet az óvodás korú gyermekek lelki fejlődésére és lelki állapotára, ha LMBTQ-propagandával találkoznak már ilyen korán?

– Összezavarja a gyermeket, kifejezetten negatív irányban kelti fel a kíváncsiságát, kedvezőtlen elbizonytalanító hatásokat ér el, mert idejekorán, éretlenül találkozik általa nem, vagy alig érthető dolgokkal.

– Általános és középiskolás korban milyen veszélyeket rejt, milyen kockázatot hordoz a nemi identitás megkérdőjelezése, a természet rendjével határozottan szembemenő irányzat népszerűsítése?

– Éppen ebben a korban történik a fejlődés egyes, korábbi szakaszaiból hozott készségek, képességek, tudások összeépítése egységes identitássá, ahogy egy ház a téglái­ból lesz egységes építmény. Nagyon fontos, hogy a sokféle bizonytalanságot éppen a biztonság és természetesség, a normalitás felé segítsük, ne a romboló elbizonytalanítás felé. A rosszul értelmezett szabadság szabadosságot és nagyfokú bizonytalanságot eredményez. Itt is létrejöhet az elbizonytalanodás, és ha nincs szakszerű segítség – mert sajnos nincs, a pszichológusok sincsenek felkészülve megfelelően, hogy elősegítsék a megzavart identitástudat helyreállítását, a pedagógusok sem kapják meg a központi, segítő eligazítást –, akkor az erőszakos külső átnevelő hatások puha lelki talajra találnak, ezáltal létrejöhetnek pszichoszexuális problémák, identitászavarok.

– Mire van szüksége egy gyermeknek az egészséges lelki fejlődéshez? Mit tehetnek ezért a szülők, és mit tehetnek ezért az oktatás-nevelési intézmények?

– Elsődleges feladat a szülők „felnevelése”, a szülők tájékoztatása, hogy a saját jogukat tudják védelmezni a külső, olyan nevelési beavatkozással szemben, melyre nem adtak engedélyt. Viszont meg kell tanulniuk az egészséges fejlődés törvényeit, fázisait, követelményeit, hogy tudják, mikor mi hasznos a gyermekük nemi pszicho­szexuális és lelki fejlődése szempontjából. Az oktatásügynek pedig akut feladata, hogy továbbképző szakanyagokkal és tréningekkel készítse fel a különböző korú gyermekeket nevelő pedagógusokat, mikor mit tegyenek, tehetnek, és mit ne engedjenek be az iskola nevelővilágába, mint külső hatást. Ez az iskolák intézményi felelőssége, de minden pedagógusé is. Végül: nincs nevelési harmónia a szülő és a pedagógus szövetsége nélkül. Ezt erősíteni kell a jövőben, mert egyetértésben és értékazonosságban együtt kell nevelni a jövendő nemzedéket.