Rácáfolt orvosaira, felépült súlyos betegségét követően a zagyvarékasi Földes Imre

Huszonhat évig volt – feleségével, Erzsikével együtt – a Kék Ibolya Műkedvelő Művészeti Csoport oszlopos tagja, a társaság országszerte, de még külföldön is öregbítette a rékasiak hírnevét. Komoly betegségei következtében aztán Imrének vissza kellett vonulnia a fellépésektől, ám azt követően sem tétlenkedett, papírra vetette visszaemlékezéseit.

Földes Imrének van is mire emlékeznie: az ősszel ünnepelheti 84. születésnapját, és igencsak tevékeny élet áll mögötte, amiről korábban hírportálunkon is szóltunk.

A Kék Ibolya Műkedvelő Művészeti Csoport művészeti csoportvezetőjeként a pro­fizmusra törekedett, és hogy ezt sikerült is elérni, mi sem bizonyítja jobban, mint az a számtalan elismerés – Arany Páva díjak, különféle nívódíjak, arany minősítések –, melyet működése idején a csapat bezsebelhetett. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díjat is kiérdemelték.

A népdal és néptánc szeretete éltetett bennünket, imádtuk, amit csináltunk, összetartó közösséget alkottunk

– hangsúlyozta Földes Imre.

Ő maga nemcsak a csoporttal, de szólistaként is nemegyszer megcsillogtatta tudását, amivel Arany Páva díjakat, nívó- és különdíjakat gyűjtött be, és ő is megkapta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díjat, majd kormánykitüntetést is átvehetett. 2008-ban a Magyar Kultúra Lovagjává, 2017-ben pedig Zagyvarékas díszpolgárává avatták.

Könyvéből azonban megismerhetjük a teljesítmény mögött húzódó embert is, ifjúkori életét, azt, hogy milyen körülmények között indult élete, honnan sikerült felkapaszkodnia, sőt, még a gyermekeit is.

Sajnos, a betegségek őt sem kerülték el: 2017-ben sztrókot kapott, később tumorral kellett műteni, ami öt évvel ezelőtt véget vetett az aktív művészeti életének.

A műtétem után nagyon el voltam keseredve. A feleségem és a fiam érdeklődött az orvosnál, aki két és fél, három hónapot jósolt nekem. Először meg sem mondták, csak miután kérdezősködtem. Aztán még a temetést is lebeszéltük, úgy voltam vele, már elmúltam nyolcvan, így is hosszú életem volt. Négy és fél hónapig feküdtem, felülni sem tudtam, nemhogy valamit csinálni, és állandóan ez járt az eszemben

– idézte fel.

Szerencsére felesége és gyermekei mindvégig mellette voltak, a gondoskodásuknak köszönhetően pedig lassan kezdett talpra állni. S hogy lekösse magát, múltjának mozzanatait kezdte papírra vetni. Mint mondta: világéletében megvalósítandó célokat tűzött ki maga elé, most az írás lett ez a cél.

A művelődési házból Farkasházi István sokszor meglátogatott, ő biztatott, hogy a régi dolgokat foglaljam könyvbe. Előbb kézzel írtam, aztán begépeltem a számítógépbe

– mesélte.

Volt izgalom is: már majdnem elkészültem, mikor megnyomtam egy gombot, és elszállt minden! Még szerencse, hogy a fiam vissza tudta állítani a szöveget.

A számos fotót is felvonultató „Visszaemlékezéseim” tehát sikeresen megszületett. Idősebbik fia, ifj. Földes Imre vállalta a könyv szerkesztését, a fiatalabbik, Földes Barnabás pedig előszót kanyarított. Már csak egy könyvbemutatót kell megszervezni, bár a barátok már kézhez kapták az olvas­mányt.

Szívesen segít kultúrtörténeti témában

Földes Imre, a célok kitűzésének híveként, vajon milyen új feladatokat talál magának? 
– Farkasházi István szólt, hogy segíthetnék neki, mivel terveznek egy könyvet Rékas kultúrtörténetéről. Ha tényleg így lesz, akkor nagyon szívesen besegítek, hiszen ebben nekünk is nagy részünk volt. Amit a Kék Ibolya Műkedvelő Művészeti Csoport csinált, az pedig példaértékű, és Zagyvarékas vonatkozásában egyedülálló. Jó is rá vissza­emlékezni!