Ötödször nyerte el az iparkamara Magyar Kézműves Remek címét az öcsödi művész

Szalmakalapok, különféle csuhéból készített ajándéktárgyak sorakoznak Bencsik Márta otthonában. Munkáival korábban már négy alkalommal is elnyerte az iparkamara Magyar Kézműves Remek címét. A pandémia alatt viszont ismét korábbi hivatásához tért vissza, az elkészített szőnyeg pedig ugyancsak bekerült az elismert alkotások közé. 

Bencsik Márta még tanulóként került az öcsödi szőnyegszövödébe a ’60-as években, tizennyolc évig dolgozott ott. 

– Nagyszüleim, rokonaim laktak Öcsödön, anyukámék a békésszentandrási duzzasztónál éltek, így tizenhat évesen ide kerültem dolgozni, ez volt az első munkahelyem. A nagynénémnél laktam, onnan jártam a szövödébe. Szigorúak voltak a munkatársak, a lényeg az volt, hogy mennyi idő alatt gyorsul fel a kezem alatt a munka. A mintát le lehet nézni, ha téved az ember, könnyen ki tudja javítani. Először egy idős nénihez osztottak be párnak, aztán mikor egyre javult a tempóm, akkor mással is dolgozhattam – elevenítette fel a kezdeteket. 

Akkoriban a perzsa és torontáli részlegen több száz nőt alkalmaztak, nem volt könnyű a munka, az egész napos ülés igénybe vette az embert. 

– Fontos volt a minőség, de a gyorsaság is. Előfordult, hogy heten szőttünk egy szőnyeget. 

Készítettünk darabokat a Parlamentbe, az Operaházba, de sokat vittek külföldre is. 

– Egy négyzetméreten százezer csomó van, ilyenkor rengeteg a feszes szál, vaskulcsokkal csavartuk le és kapcsoltuk ki, akkorákat kellett húzni, hogy sokszor négyen-öten alig bírtuk – emlékezett vissza. 

Márta az ott töltött évek alatt leérettségizett, majd mivel romlani kezdett az egészségi állapota, így munkahelyet váltott. Ekkortájt szeretett bele a szalmafonásba. 

– Megláttam a szalmából készült műveket, annyira megfogott, hogy nem bírtam szabadulni. Kimentem a földekre, és összeszedtem azokat a szálakat, amiket a kombájn elhagyott, sokat próbálkoztam, mire sikerült megvalósítani a terveimet. Majd megtanultam a kalapfonást is – magyarázta. 

A világjárvány is nehezítette kanyargós út vezetett ismét a szőnyegszövésig az életében. 

– Van itthon szövőszékem, bár némiképp felújításra szorul, mert a két vége nem olyan stabil. Az anyagot is megvettem már korábban, a műhelyben zsákokban állt. A járvány idején elmaradtak a vásárok, gondoltam valami hasznossal foglalom el magam, így fogtam neki a szőnyegnek. Egy hagyományos mintát követtem némi áttervezéssel a közepén, mert az alapanyagom kevesebb volt, mint amennyire szükségem lett volna. Ketten három hónap alatt fejeztük be. A színösszeállítása miatt leginkább Erzsébet királynénak tudnám elképzelni, neki kellene felajánlani – mondta mosolyogva. Majd kiemelte: ezzel a gyönyörű darabbal szeretné felhívni a figyelmet: nem szabadna hagyni, hogy ez a mesterség kivesszen, egyebek mellett ezért is nevezte be a Magyar Kézműves Remek díjra. 

A szakmai zsűri végül megítélte az elismerést, melyet Bencsik Márta az elmúlt hetekben vehetett át Budapesten.