Már gyermekkorában is írónak készült a mezőtúri Kakuk Móni

Kakuk Móni már akkor is „írt”, amikor még nem tudott írni. A mezőtúri fiatal hölgy már gyerekként író akart lenni, az is lett, több regénye megjelent már, és további könyvekre is vannak tervei. A hétköznapokban pedig újságíróként tevékenykedik, a városi újságot írja és szerkeszti.

Rimóczi Ágnes

Kakuk Móni akkor is ír, amikor nem a regényein, könyvein dolgozik Fotó: Szabó Dorina

Teljesen tisztán nem emlékszem, így a családi elbeszélések alapján mesélhetem, hogy állítólag óvodában a nagymamámnak diktáltam a kis történeteket, amiket kitaláltam. Tehát tulajdonképp tényleg akkor kezdtem, amikor még írni sem tudtam...

– feleli Kakuk Móni mosolyogva arra a kérdésre: mikor döntötte el, hogy író lesz.

– Konkrét döntésre nem is emlékszem, hiszen nincs is olyan, egész egyszerűen mindig az írással akartam foglalkozni, és igazából nem emlékszem már arra, hogy nem így tettem – teszi hozzá.

Bizonyítja mindezt, hogy már a sokadik könyve jelent meg a közelmúltban, első regényét pedig szinte még gyerekfejjel írta meg.

– Az első meg sem jelent. Történt ugyanis, hogy elromlott a laptop, amin írtam, és az írás odaveszett, megsemmisült. Így az első, tapintható, fogható regényemet 2008-ban adta ki a Noran Kiadó. A könyvet ezoterikus szépirodalomként aposztrofálták, abban ugyanis egy történeten keresztül azon filozofáltam, hogy a világ csupán illúzió vagy valóság. A filozófia jelen van a közelmúltban megjelent könyvemben is, melyben két regény található. A Mit tettél, Demetriosz? című írásomban és a Madeleine padlása című regényben az az átfedés, hogy az emlékezés főszerepet kap bennük.

Ahhoz, hogy megtaláljuk a célokat, emlékezni kell. Értékelni kell a velünk történteket, hogy tudjuk, mi értelme volt egy-egy pillanatnak, mi lehetett a célja annak a momentumnak, és hogyan visz előre minket.

– Valami ilyesmi a mondanivalója, de nem kell megijedni, általában úgy írom a történeteket, hogy azok gondolkodásra késztessenek, de szórakoztassanak is – mondja az írónő.

Kakuk Móni a regények mellett zenei átiratokat is készített már, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy-egy komolyzenei művet szövegre fordított. – A zene és irodalom találkozik ezekben a művekben. És bár én nem zenélek, a testvérem, Benedekfi Tünde zongoraművész, így közeli a kapcsolatom a komolyzenével. Általában egyébként írás közben is zenét hallgatok – meséli Móni.

És hogy mit is csinál a fiatal írónő, amikor nem a regényein, könyvein dolgozik? Akkor is ír!

– Bár az újságírás iránt nem érdeklődtem korábban, az élet mégis odasodort, én írom és szerkesztem a Mezőtúr és Vidéke című városi közéleti lapot. Ez a műfaj teljesen más, mint a regényírás, mindig igyekszem úgy fogalmazni, szerkeszteni a cikkeket, hogy az minél jobban leképezze a várost, kicsit arra is gondolok közben, hogy az utókor számára megmutassam, hogy milyen most Mezőtúr és annak vidéke – teszi hozzá az írónő.

Nap mint nap egyedi meséket mond gyermekeinek

Kakuk Móni gyermekkorát Szarvason és Békésszentandráson töltötte. Mezőtúron a Teleki gimnáziumban tanult dráma tagozaton, leérettségizett, majd óvodapedagógia szakon szerzett diplomát. Férje mezőtúri születésű pedagógus, kisebb-nagyobb kitérő után végül a városban telepedtek le 2015-ben. Két gyermekük van, Olívia nyolc-, Ádám pedig ötéves. Ahogyan az írónő édesanya meséli, természetesen ők is nagyon fogékonyak a történetekre, nagyon szeretnek meséket hallgatni.

– Általában én találok ki meséket, és azokat mondom el nekik. Tulajdonképpen egyedi meséket hallanak nap mint nap – mondja mosolyogva Móni.