„Az iskola az életemet jelenti” – büszke karcagi gyökereire a díjazott pedagógus

– Gyerekkorom óta a tanítói pályára készültem. A Kálvin 9.-be (ma Kováts Mihály Általános Iskolai Tagintézmény) jártam, majd a gimnázium után a Jászberényi Tanítóképzőbe jelentkeztem, ahol a tanítói mellé iskolai könyvtáros végzettséget is szereztem – idézte a kezdeteket a díjazott, akiben fel sem merült, hogy ne Karcagra menjen haza tanítani. 

– Itt vannak a gyökereim, a családom. Természetes volt, hogy az egykori iskolámba megyek, elsős osztállyal kezdtem, ennek jövőre lesz 40 éve. Találkozgatunk néhányukkal ma is, olyankor jókat beszélgetünk, s borzasztó látni, hogy megöregedtek ők – mondta nevetve Molnárné Balogh Éva, aki már akkor a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott, hiszen volt néhány tanyasi kollégista gyerek az osztályában, aki csak hétvégére ment haza.

Aztán pár évig más területen dolgozott, 1991. október 1-jén kezdett az Arany János úti iskolában. 

– Nem egy tudatos vállalás volt, hogy a Déli Külvároson akarok tanítani, de aztán nagyon megszerettem ott. Kezdetben furcsa volt fia­talként, hogy a nagymamák csókolomot köszöntek nekem tiszteletük jeleként. Kölcsönösen elfogadtuk egymást. Félreértés ne essék, ez nem harc nélkül ment, hosszú folyamat volt, meg kellett küzdeni ezért, ez nem csettintésre megy. Amikor bezárták a Délit, én költözhettem be a főépületbe, ez a harminckettedik évem itt – árulta el a tanító­nő, aki büszke arra, hogy az aranyos tantestület tagja. 

– A speciális helyzetünk miatt itt mindig összetartó tantestület volt, segítettük egymást, idősebbek, fiatalok is. 

Öt éve visszük a Szitakötő oktatási tehetséggondozó, felzárkóztató programot, amit én hoztam be az intézménybe. Rengeteg pályázatot írtam és vezettem le, Erzsébet-táborokat, karácsonyokat, tehetségpályázatokat is a kolléganőkkel. Mivel a cigány közösségek őrzik hagyományaikat, ebből többet be is hoztak a szülők, ilyen a cigánykenyér-sütés, tyúkoskáposzta-főzés, kannázás, de a tanfolyamokon mi is tanultunk. 

Szeptembertől az iskola bezárja kapuját.

– Én ezt érdekesen élem meg, hiszen a Kálvin 9.-ben kezdtem, és ki gondolta, hogy az élet egy szép keretes szerkezetet épít fel, onnan fogok nyugdíjba menni és lezárni pedagógusi pályámat – sorolta Molnárné Balogh Éva, aki büszke lányaira. Bianka magyar-bölcsész szakot, majd kulturális antropológia szakot végzett az ELTE-n, ott volt a rektori hivatalban irodavezető, jelenleg a tündéri féléves Lucával van otthon. Bibiánának van egy corvinusos kommunikáció–média diplomája, elvégezte az ELTE holland alapszakát, most a mesterszakot csinálja, Édua most kezdte az ELTE-n az anglisztika szakot. 

Arra is kíváncsiak voltunk, mit adott a díjazottnak az Arany iskola.

– Hát az életemet, minden ide kötődik, jó kapcsolatokat a kollégákkal, gyerekekkel, szülőkkel. Ha végigmegyek az utcán, vagy elmegyek a boltba vásárolni, olyan nincs, hogy ne beszéljek két szót az egykori tanítványokkal, mi történt velük. A díj pedig nagyon nagy meglepetés, életem első elismerése, de nem egyedül nekem szól, hanem az egész tantestületnek, hiszen együtt értük el a sikereket.