2023.07.25. 19:00

Minden évszak más-más feladatot ad az idős köszörűsmesternek, Válik Jánosnak

A most ősszel nyolcvanadik életévébe lépő Jani bácsinál három évvel ezelőtt jártunk utoljára. Az akkor vele készített interjúnkban meggondolatlanul azt állítottuk a köszörűs szakmáról, hogy kihaló félben van. Nos, eltelt azóta három hosszú év, és bátran kijelenthetjük, hogy a köszörűsmesterség bizony él és virul, akárcsak egyik szolnoki mestere, Válik János is.

Mészáros Géza

„Mindent élez, ami nyír, ami szúr, ami vág”. Eképpen kezdték méltatását 2020 nyarán, amikor Válik Jánost „Az év köszörűsmesterévé” választották. Munkája ma sem változott

Fotó: Mészáros Géza

– Ameddig a kezem fel tudom még emelni, jövök és dolgozom! – állítja egy munkájához és ügyfeleihez hű „szolga”, a 2020-ban „Az év köszörűs mesterévé” választott szolnoki szakember, Válik János.

– Én, amióta virtigli kisiparos vagyok, szabadságon és betegállományban még nem voltam! Ennek harminchat esztendeje, ugyanis 1987. április elseje óta űzöm ezt a szakmát – mondja büszkén a nyolcvanhoz közelítve is láthatóan az egészségtől kicsattanó Jani bácsi. Azt állítja, hogy ha valaki folyamatosan dolgozik, annak nincsen ideje betegnek lenni.

Én minden nap örömmel jövök be dolgozni a Baross úti üzletembe. Ha van egy három napos ünnep, én már a második napján tűkön ülök, s várom, hogy mikor telik már le ez a tétlenség. Az az igazság, hogy a munka mellett az is boldogít, hogy beszélgethetek emberekkel. Mindig másokkal, mindig másról

– hangoztatja életének szépségeit.

Jani bácsi ezután elmeséli, hogy mitől változatos a szakmája.

– Ha valaki nem tudná, a köszörűs mesterség szezonális munka. Ugyebár télen vágnak sokan disznót. Hozzák a húsdarálókat, a bárdokat, késeket. Ha jő a tavasz, s nyílik a természet, a páciensek, főleg a férfiak hozzák a metszőollókat és láncfűrészeket, fejszéket és baltákat. A nyár a bájos hajvágó- és körömollók idénye, ilyenkor én is kicsinosítom magam minden nap, hiszen a legszebb hölgyek nyitnak be a műhelyembe. Ők is érthetően szépítik magukat a szabadságolásokra. Az ősz mindenkié. Ami szúró-, nyíró-, vágóeszköz addig kimaradt a szórásból, vagy megkopott az éle, mind itt landol a munkaasztalomon – árulta el a szakma fortélyát Válik János.

A jászberényi születésű Válik János nem esett messze a fájától. Apja, nagyapja, dédapja és ükapja is köszörűs volt, így megörökölte a felmenők szerszámait bátyjával együtt. Ám, míg testvére maradt az ősi műhelyben, és vitte tovább Berényben a Válik-féle mesterséget, Jánosnak megadatott, hogy másik szakmát is tanuljon. Karosszéria-szerelőnek és hegesztőnek tanult, majd ugyanezen szakmákat oktatónak. Húsz éven keresztül tanította tanulóit, mikor is 1986 karácsonyán, 83 esztendősen elhunyt a szintén köszörűs nagybátyja. Tőle vette át a köszörűs szakmát és a hajdani mentőállomás melletti műhelyét is. Tizenöt éve költözött át a mostani, Baross úti üzletébe, ahol, mint leszögezte, százhúsz éves koráig szeretne dolgozni. Azt követően pedig a köszörűkövet és -korongot lecseréli a pecabotra, és még jó sokáig szeretne hobbijának is élni…