Ahol mindent lehet kapni: citeraszó mellett vásárolhat, aki betér a kunszenti piacra – galériával, videóval

Nemcsak helyi, hanem környékbeli termelők is szívesen árulnak a kunszentmártoni piacon, ami csütörtökönként olyannyira kinőtte magát, hogy a hivatal utcáját egy rövid szakaszon le is kell zárni az árusok miatt. Érkeznek oda biciklivel, autóval, de sétálva is a vásárlók. Nem egyszerűen arról van szó, hogy friss zöldségeket és gyümölcsöket vesznek, hanem igazi közösségi tér is. Jobbra balra nézve kisebb csoportokba verődve beszélgettek a vevők hol a magyar válogatottról, hol a politikáról, hol csak egyszerűen a hétköznapokról esett szó. Persze azért előkerültek a zsebekből az apró papírokra felírt listák arról, mit is kell beszerezni. Az egész tér hangulatát áthatja Balla Tibor citeramuzsikája, egyből oda is léptem hozzá, megkérdeztem, mi vezette arra, hogy a kellemes őszi napsütéses csütörtökön a piacot választotta.

Mint kiderült, nem először húzza a nótákat a téren, az eladók egy része kedvesen csak régi bútordarabként emlegette.

– Láttam, hogy neves zenészek is kimennek a különféle piacokra zenélni, úgy gondoltam miért ne próbáljam meg én is, ez már nem most volt. Van, aki dalt kér tőlem, de egyébként is szívesen játszom, muzsikálok. Ez az életem – mondta büszkén. Hozzátette: a tapasztalatok szerint a tekerőlantot kevésbé kedvelik a nagyobb hangja miatt, ezért dönt hétről hétre a citera mellett. Csak akkor nem tölti a piacon az idejét, amikor igazán hideg van.  

Pár méterrel arrébb Balla Gabriella cserkeszőlői őstermelő éppen mákot csomagolt. Közben elmondta, ilyenkor november derekán leginkább a gyümölcsöket almát, szőlőt és körtét keresik a vásárlók.

– A paradicsomot, paprikát nyáron szezonban kilószámra vitték, most inkább csak pár szem kerül a szatyrokba, ennek egyik fő oka a zöldségek drágulása  – számolt be tapasztalatairól.

A karácsonyi készülődés is érezhető, egyre többen visznek mákot és diót.

– mondta a vásárlókról.

Csak egy pár lépést haladtam, amikor ismét szóba elegyedtem egy kofával, asztalán petrezselyemzöld és kapor sorakozott csokorba kötve. Szinte nem is tudott válaszolni a kérdéseimre, mert sorra érkeztek az állandó vásárlói. Néhány perccel később egy csendesebb időszakban azért csak sikerült megtudni Fazekas Istvánnétól, hogy kunszentmártoni őstermelő, leginkább zöldségtermesztéssel foglalkozik. Szerinte bár csütörtökön és szombaton azért még mindig elég sokan vannak a piacon, mióta a városban megnyitott a két nagyobb élelmiszerüzlet, azóta kisebb a forgalom.

Az eladók közötti kissé csipkelődő hangulat megmosolyogtatott, tovább is mentem Fehér József méhészhez, aki egy hátsóbb sorban kínálta portékáit. Állandó vevői folyamatosan keresik a mézét, de vásárolható nála propolisz csepp is.

– Szeptembertől januárig van leginkább szezonja a gyertyáknak, ilyenkor azokból többféle figurát is készítek – mutatott körbe. Standjánál a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkáját kitűzők vásárlásával lehet támogatni.

Továbbhaladva a sorok között csodálatos krizantémok színesítették a piacot, a húsok mellett apróságokat és konyhai eszközöket is lehetett kapni. Igyekeztem megtalálni az eladót és válaszokra bírni, ám éppen két vásárlót igazított útba, miközben a serpenyőket keresték.

– Van itt minden! – mondta elégedetten egy férfi, majd a sorok között láthatóan keresgélni kezdett, nem sokkal később úgy tűnt, meg is találta a szűrőt és a késeket. Eközben szóra bírtam az eladót, hogy miket is kínál. Éppen pakolt, amikor körbemutatott a földön sorakozó dobozokon, hogy szinte minden megtalálható nála. Tapasztalatai szerint a karácsonyi sütőformákat, díszeket és a játékokat keresik a legtöbben, meg is mutatta, merre találom ezeket, hátha kedvet kapok a vásárláshoz. Körbe is néztem gyorsan, de aztán az órámra pillantva elhatároztam, hogy továbbhaladok.

Mielőtt kiléptem volna a piac kapuján, balra egy facsemetéket áruló fiatalembert láttam meg, aki vevőjével éppen germensdorfi csemetét válogatott. Távolról hallgattam a szinte elmaradhatatlan alkudozást, ebben az esetben azért hamar egyezség született. Majd közelebb léptem az éppen lángosozni készülő eladóhoz, aki mint megtudtam, Szegedről érkezett.

– Szívesen jövök Kunszentmártonba, a környéken ez elég nagy piac. Csütörtökönként itt vagyok, szombaton Szolnokra megyek – sorolta Ruzsa Szorin. Még mielőtt elmélyülhettünk volna abban, mire is volnék kíváncsi, egy férfi éppen ceglédi óriás után kutatott a felcímkézett fácskák között, Szorin készségesen mutatta a választékot, majd hasznos tanácsokkal is ellátta vásárlóját. Szerinte a bogyós gyümölcsök – a ribizli, a málna és a pöszméte – a kelendőbb,  a fákat inkább tavasszal választják. Mint elmondta, utóbbiak ára némiképp emelkedett is.

A kapuból már csak messziről és alig hallhatóan csendül fel a hangulatot oly meghatározó citera. A lezárt utcaszakaszon azért még érdeklődve végigsétáltam, figyelve a különböző portékákat, milyen jól megfér egymás mellett a pecacucc, a kisszerszámok és alkatrészek valamint a gyerek és felnőtt ruhák... hiszen egy jó piacon mindent lehet kapni!