130 ezer rizsszemből készítette el Csőrikét, a híres helikoptert a kisújszállási cukrász

– Az első olimpiámon, 2016-ban Erfurtban voltam, majd 2020-ban és 2024-ben is Stuttgartban versenyeztem. Amikor hetekkel ezelőtt a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetségtől megkérdezték a kollégák, mivel indulok, azt tudtam, hogy rizsképpel, hiszen elkötelezett vagyok a térség jellegzetes növénye, a nagykunsági rizs iránt, amit szeretnék valamilyen módon megmutatni a nagyvilágnak. 

– Honnan jött az ötlet, hogy a jellegzetes helikoptert, Csőrikét is megformázza? 

– A szolnoki RepTárban jártunk a családdal, ahol megtetszett ez a különleges jármű, Csőrike, és amikor az olimpiára készültem, nem volt kérdés, hogy vele nevezek. Megkerestem a RepTár munkatársait, akiktől minden segítséget megkaptam. A kép egésze kihívás volt, hiszen nem egy fiktív, kitalált dolgot, hanem egy létező tárgyat kellett a rizsszemekből összeraknom háromdimenziósan úgy, hogy a magyarság is megjelenjen a történetben. A kulináris artisztika, magfestés kategóriában indított, 60-szor 95 centis képem Toldi Attila főigazgató számításai szerint 130 ezer rizsszemből áll, összesen 11 fajta rizsből. 

– A D1 kulináris artisztika, fűszerfestés (galaktikus stílusban) kategóriában 70-szer 80 centiméteres Chef Wars képemmel a legendás Star Wars-­szereplőket (Darth Vader, Yoda, R2D2) idéztem meg sztereó nézetben, 15 fajta fűszerrel megfestve. Itt is akadtak technikai nehézségek, nekem kellett kikísérleteznem a színeket, a fűszereket. Különleges volt a wasabipor, ami szép zöld színt adott, a szömörce pedig nagyon szép piros színt produkált. A téma adott volt, hiszen fanatikus rajongója vagyok a filmnek, az iskolában ismerik a gyerekek és a kollégák is ezt a mániámat, a csengőhangom is a filmből van, itt inkább a 3D-s hatás kialakítása volt a kihívás. Az olimpián is kuriózumnak számított a kép, a közönséget picit megdolgoztattam, mert több oldalról meg kellett nézniük a látvány miatt. 

– Egy pályázatnak köszönhetően kisújszállási csapat is szurkolt önnek, ez sokat jelentett? 

– Természetesen. Nagyon hálás vagyok Horváth Ferenc oktatókollégámnak, akivel az első olimpián együtt indultunk, hogy most is ott volt velem és minden háttérmunkában segített. Toldi Attila főigazgató és a vendéglátás-szervező diákjaim Kisújszállás-zászlóval köszön­töttek. Az, hogy Kristóf fiam velem együtt tapasztalhatta meg, milyen látni, amikor ég az olimpiai láng és milyen érzés a versenyen a zsűrizés, neki is örök élmény marad, a díjátadás után egymás nyakába borulva örültünk. A sikerem nagy része a családomnak is köszönhető, hiszen heteken át éjszaka, hétvégén is a versenymunkákat készítettem. Most bepótolunk mindent, amire nem volt idő. 

– A harmadik olimpia után hogyan tovább? 

– Szakmailag sokat tanultam, megmozgatta az ember fantáziáját, hogyan lehetne még fejlődni, újítani a versenyzésben, a gasztronómiában, hiszen az artisztikarész a látványról szól. Két év múlva szeretnék a világversenyen, Luxemburgban is indulni. Remélem, akkor is lesznek támogatóim, segítőim, hisz nélkülük ezt a mostani sikert sem érhettem volna el.