Húsz éve készít szalmából csodás tárgyakat Sülye Károlyné

– Most, hogy itt vannak az unokák, nem nagyon tudok kézműveskedni, inkább őket tanítom valamire... – meséli mosolyogva Sülye Károlyné Boros Klára. Hét unokája van, most éppen négy van nála.

– A kicsik, a három- és ötéves gyerekek gyurmáznak, a nagyobb unoka, Ágota viszont már megbeszélte a nagymamával, hogy míg nála van, megtanul „szalmázni”. Nem csak az unokák és a család, a környéken mindenki ismeri és elismeri a művelődési központ volt igazgatójának munkáit.

– Legutóbb a hetvenedik születésnapomon nyílt kiállításom, Egy nagyi örömteli tevékenységei címmel. Ebbe nem csak a szalmafonás, de egyebek mellett a horgolás és tésztakészítés, hímzés, mézeskalácsok és a bábok is beletartoztak.

– Minden, amit a tizenkét évvel ezelőtti nyugdíjba vonulásom után készítettem.

Sülye Károlyné édesanyja a környék híres varrónője volt, édesapja pedig kukoricacsuhéból font használati tárgyakat. Azt meséli, nagyon sok mindent készítettek saját maguk otthon. A tésztát és a kenyeret is.

Iskolásként gyakran segített aratások után összeszedni a földeken hagyott búzakalászokat. A búza és a szalma szeretete ekkor, vagyis gyermekkorban kezdődött, majd agrármérnök férje tudása csak tovább erősítette azt.

– A szalmafonás egy isteni sugallattal kezdődött, közvetlenül a rendszerváltás után, amikor a művelődési ház igazgatója voltam. Kitartó szervezést követően Törökszentmiklós adott helyet az országos szalmafonó versenynek, amelynek következménye később az lett, hogy ilyen táborokat is szerveztünk.

– 1997-ben kezdtem bele a szalmafonásba az egyik ilyen táborban. Majd lábműtét miatt sokat kellett pihennem, ekkor kezdtem el igazán foglalkozni vele.

„Nagyon megszerettem. A szalma az én véleményem szerint pozitív energiát sugároz.”

– Ha elvetik a gabonát ősszel, kilenc hónapig van az anyaföldben és legalább hat hónapon keresztül kapja fentről a Nap kozmikus energiáját. Ha a búzát életnek nevezzük, a szárában, vagyis a szalmaszálban is lehet valami, ami jót tesz az embernek.

– Szalmát fonni idegesen nem lehet. Nagyon sok szalmafonó mesélte, hogy segített a betegségében, hiszen nagyon jó terápiás lehetőség. Amikor készítek egy tárgyat, már azt is tudom, kié lesz. Az elkészített tárgyakban benne van a szeretetem, és benne van a jó Istentől kapott energia...

A szalmafonás folyamatos tanulás

– A szüleim hatvanadik házassági évfordulójára fontam hatvan szál virágot egy nagy kosárba. Ez eddig a legkedvesebb munkám, három hónapig tartott elkészíteni – meséli Sülye Károlyné Boros Klára, akinek egy másik munkája, egy Kossuth-címerrel ellátott szalmakoszorú a New York-i magyar főkonzulátus épületében kapott helyet.

– A sikerek ellenére azt mondja, a szalmafonás állandó fejlődést igényel, mindig lehet a másiktól tanulni, erre jók a táborok és a konferenciák. Vannak olyan tárgyak is, melyeket fejben már megtervezett, de még nem készített el.

– Van egy nagy vágyam. Görögkatolikus vagyok, és nagyon szeretnék legalább nyolc-tíz fajta díszes keresztet elkészíteni, többféle fonástechnika alkalmazásával. Ezekből egy egész kollekciót szeretnék.

– Eddig is csináltam néhány keresztet, melyeket ajándékba szántam, de azok inkább egyszerűbb kidolgozásúak voltak – árulta el terveit a szalmafonó.