Két Kisújszálláson tanuló diák segített a buszmegállóban összeeső férfin

Egyszer csak azt látták, hogy egy férfi rosszul lett, és a földre zuhan.

– A táskánkat eldobva, azonnal odarohantunk hozzá, mert tudtuk, hogy baj van – kezdi Kálmán János. – Jani lefogta a kezét, alátámasztotta a fejét, láttuk, hogy elharapta közben a nyelvét, s amikor csillapodott a rohama, átfektettük stabil oldalfekvésbe.

– A jogosítványszerzéshez most elsősegélyre járok, így határozott mozdulatokkal tettem biztonságos oldalfekvésbe a férfit, nehogy megfulladjon. Órán is szó volt már ilyenről, így nem estem kétségbe. Amíg mi tettük a dolgunkat, a férfi nővére hívta a mentőket – sorolja tovább Ludvig János.

– A kollégiumi szobavezetőnk ott volt a helyszínen, és látta az egészet, így másnap elmondta az iskolában, így tudták meg társaink is.

Amikor hazaértünk, a szüleinknek elmondtuk, mit tettünk, ők is büszkék ránk ezért. Tulajdonképpen csak amikor felszálltunk a buszra, akkor beszéltük meg egymás közt, mi történt.

– Az volt furcsa, hogy a történtekkor a felnőttek szétszéledtek a buszmegállóban, senki sem segített. Mi mindenesetre reméljük, már jól van a férfi, s nincs komolyabb baja. A nővére szerint még soha nem fordult vele elő ilyen – sorolják a fiúk.