2024.03.25. 19:55
A közeli gimnázium felől lőtt rá valaki a szolnoki református templom kerítésére
Hogy pontosan ki adta le a lövéseket, azt nem tudni, de hogy nagyjából mikor, az sejthető. A Tisza-parti református templom kerítésének vasrácsán látható lövésnyomoknak különleges történetük van.
A napokban volt a baljós emlékezetű Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója. Az akkori eseményeknek, közöttük a vörösök szolnoki rémtetteinek régóta van emlékjele a városban, az áldozatok történetét is feldolgozták.
Fotó: Mészáros János
Ugyanakkor kevesen ismerik az akkori mozgalmas napok egy olyan, szerény, de hiteles hagyatékát, ami a terror elleni sikertelen felkelésről üzen az utókornak. A Tisza-parti református templom kerítésének vasrácsán fennmaradt lövésnyomokról van szó, melyeket az istenháza renoválásakor is eredeti helyükön őriztek meg. A kapu mellett látható, a gimnázium, illetve a mellette levő utca irányából leadott puskalövésektől származó sérülések azoknak a történéseknek a tanúi, amikor átmenetileg megszűnt a kommün uralma városunkban.
A Szolnokon tanyázó vörösök a románok elől a május 2-ára virradó éjszakán elmenekültek a városból, ahol a háborús veterán Scheftsik György főhadnagy vezetésével azonnal megszervezték a fehér gárdát. Scheftsiket a fogházból szabadították ki a 68-as gyalogezred fellázadt katonái, mert egy, a vörösök elleni ellenforradalmi felkelés szervezése miatt néhány nappal korábban letartóztatták. Eközben a Tiszánál megtorpant a román előnyomulás, s május 3-án a kommün csapatai ismét benyomultak a városba. A fehér gárda ugyan Szolnok több pontján felvette velük a küzdelmet, de végül a túlerő elől körülbelül kétszázan kénytelenek voltak a Tiszántúlra visszavonulni, ahol a román hadsereg lefegyverezte és hadifogságba vetette őket. Ennek az utcai harcnak az emlékei a templomkerítésen található lövésnyomok.
Szolnokon ezt követően kezdődött meg a vörös megtorlás, aminek első áldozatai még az utcai harcokban estek el. A többiekkel a Szolnokra érkező Szamuely terrorlegényei végeztek.
Egyes adatok szerint 32, más források alapján 52 fehérgárdistát, s velük együtt több, a harcokban részt sem vett szolnoki polgárt öltek meg, amivel városunk a vörös terror egyik legvéresebb színhelye lett.
Felmerülhet a kérdés, hogy az egyébként sok harcot látott megyeszékhelyen miért köthetőek ezek a lövésnyomok teljes biztonsággal a fehér gárda harcaihoz? Kizárásos alapon. A főutca mellett erre volt a fehérek egyik visszavonulási iránya a Tisza-híd felé. A románok ellenben, bár tüzérséggel és esetenként repülőgépről számtalanszor lőtték a várost, itt utcai harcot nem vívtak. A második világháborúban hasonló volt a helyzet. Az előrenyomuló oroszok elől egyetlen lövés nélkül vonultak vissza a várost védő magyar és német alakulatok, így a református templomnak ezek az emlékei csak a vörös terror ellen lázadó katonák és szolnoki polgárok harcának idejéből maradhattak az utókorra.
