A szolnoki kisdiákok közelebbről is megismerkedhettek a jégkorongsporttal

Ennek lényege, hogy a gyerekeket ismert sportolók bevonásával – akik folyamatosan járják az ország nagyobb városainak általános iskoláit – próbálják megismertetni a hokival.

A „roadshow” szerdaii állomása Szolnok, azon belül is a Kassai és Fiumei úti iskola volt. Az első, második és harmadik osztályos tanulók Vas Mártonnal és Kiss Andreával találkozhattak.

Egy jó hangulatú kérdezz-felelek nyitotta az eseményt, ahol előbb a szpíker faggatta a sztárvendégeket, majd pedig a gyerekek kérdezhettek tőlük.

Így például megtudhatták, hogy Vas Márton pályafutása egy ártatlan családi korcsolyázással kezdődött – amikor is találkozott Kercsó Árpáddal, a Dunaferr akkori vezetőedzőjével –, vagy hogy Kiss Andreának minden bátorságát össze kellett szednie, mikor az Újpesttől – egy kétéves svájci kitérőt követően – az ősi rivális Ferencvároshoz szerződött.

Ezután egy rövid összeállítást láthattak a nebulók, amelyben a két játékos pályafutásának legemlékezetesebb pillanatai lettek felelevenítve – Vas Márton ukránok elleni győztes gólja (Szapporó) még mindig képes könnyet csalni az ember szemébe –, majd következett az elmaradhatatlan autogramosztás.

Ezzel egyidejűleg előkerültek az ütők és a válogatott kabalája, Csúszka is betoppant, akit azonnal körberajongtak a gyerekek.

– Immár második éve veszek részt a programban, hetente általában két-három iskolába látogatunk el, és büszkén mondhatom, eddig mindenhol rendkívül pozitív fogadtatásban részesültünk.

– Természetesen elsősorban azt szeretnénk, hogy minél többen ragadjanak ütőt és korit, viszont ha csak annyit érünk el, hogy azok a gyerekek is elkezdenek sportolni, akik eddig valami miatt nem tették, már megérte – hangsúlyozta Vas Márton, az U20-as válogatott szövetségi edzője, aki jól érzi magát új szerepkörében.

– Tavalyelőtt, mikor felhagytam a hokival, fel sem merült bennem, hogy egyszer még a szövetségnél fogok kikötni. Hogy úgy mondjam, megtalált egy lehetőség, amit vétek lett volna visszautasítani, pláne hogy bőven van benne kihívás, ami mindig is éltetett.

– A decemberi junior-vb-n harmadikok lettünk – és bár így nem jutottunk fel az A divízióba –, ami kifejezetten jó eredménynek számít azok után, hogy nagyon kevés időnk volt a felkészülésre. Sokat tanultam belőle, és ezt a tudást szeretném a jövőben kamatoztatni.

– Jót nevetek rajta, mikor azzal jönnek oda hozzám, hogy miért pont egy ilyen „durva” sportágat választottam magamnak – mesélte Kiss Andrea, a Ferencváros 22 éves válogatott támadója, aki az előző szezonban kupaezüstöt nyert csapatával.

– Szerintem a kézilabda vagy a vízilabda sokkal keményebb, elvégre a jégkoronggal ellentétben ott semmiféle védőszerelés nincs. Mint minden profi sportolónak, nekem is sok lemondással járt az elején, de idővel ezek mind megtérültek, barátokat és feledhetetlen emlékeket szereztem.

– Nekem például az a legkedvesebb, mikor az U18-as válogatottal kiharcoltuk a feljutást az A divízióba, ráadásul a mindent eldöntő gólt én lőttem. Manapság egyetlen cél lebeg a szemem előtt: kijutni az olimpiára.

– Tudom, keményen és sokat kell még dolgoznom azért, hogy az álmom valóra váljon, de ez sosem esett nehezemre, és enélkül biztosan nem jutottam volna el ilyen szintre.

Beépítenék a hokit a tanrendbe

Gyorsan növekszik a hoki népszerűsége a megyeszékhelyen, az ideiglenes (?) jégpálya megépítése óta a Szolnok Orcas HC tagjainak száma elérte a harminc főt. Süveges József vezetőedző elmondása szerint egyre többen hordják át a gyerekeiket a környező településekről – Abonyból, Tószegről, sőt még Tiszakécskéről is –, ami miatt lassan bővíteniük kell az edzői létszámot.

Két korosztályukat (U8, U10) folyamatosan versenyeztetik, legközelebb március 3-án és 9-én játszanak hazai közönségük előtt. Távlati terveikben egy felnőttcsapat kiállítása is szerepel, ám más klubokkal ellentétben ők ezt kimondottan saját erőből szeretnék megvalósítani, melyhez előbb egy biztos utánpótlásbázisra van szükség.

Ennek érdekében már tárgyalnak az iskolákkal arról, hogy miként lehetne a hokit beépíteni a tanrendbe.