Együtt verték a sporit játékosok, nézők, klubvezetők a Kunszentmárton hírhedt mérkőzésén

Van az úgy, hogy mai szemmel is meghökkentő hírekre akad az ember a vármegyei újság archívumát fellapozva. Így esett ez most is, amikor a Szolnok Megyei Néplap hatvan évvel ezelőtti száma akadt a kezünkbe, amelyben – nyugodtan kijelenthetjük – brutális történésekről adtak számot.

Bár napjainkban is előfordulnak – mondjuk így – érdekes dolgok a jászkunsági futballpályákon, az kismiska ahhoz képest, amiről 1963. november 29-én adott hírt a Néplap.

Történetesen a néhány nappal korábbi, Tiszaug–Kunszentmártoni Spartacus megyei másodosztályú találkozóról van szó, amelyen dél-amerikai labdarúgó-mérkőzéseket megidéző tömegverekedés jelenetei játszódtak le.

Már a kezdő sípszó előtt baljós jelek tűntek fel. A hazai csapatból mindössze két játékos „sorakozott fel” a hivatalos kezdési időpontig, ezért a mérkőzés is késett, mivel meg kellett várni, hogy előbb nyolc, majd 11 játékos összegyűljön a pályaválasztó térfelén.

Hiába egészült ki azonban a Tiszaug, nem sokáig voltak tizenegyen a pályán, mivel a 15. percben Bagi Pált „többszöri durva és kíméletlen játék miatt kiállította a játékvezető”. Mint a Néplap írta, „a harcias fiatalember levonulás közben még megfenyegette a bírót – mondván, hogy még találkozunk”.

Szegény spori pechére azonban nem csak Bagival „találkozott”. A 40. percben a tiszaugi Sütő Áron a játékvezetőt szidalmazva kérte számon az ellenük ítélt szabadrúgást. Jött az újabb kiállítás, csakhogy Sütő nem volt hajlandó lemenni a pályáról. A vitára odaszaladt Godschmidt József is az ugiaktól, aki azonban ahelyett, hogy levonszolta volna Sütőt, maga is a játékvezetőre támadt. Ez pedig elindította a lavinát.

Mint anno írtuk, ez jelzés volt a hazaiak többi játékosának, akik közrefogták a játékvezetőt, majd ütlegelni, rúgni kezdtek.

– áll a korabeli tudósításban.

A meccs teljes botrányba fulladt, ráadásul nehezen ment a rendcsinálás is, mivel egy rendőr sem volt a környéken. Mindenesetre az ügyben akkor illetékes megyei Testnevelési és Sportszövetség súlyos szankciókról döntött. Örökre kitiltották a futballpályákról Kovács László és Kovács Miklós vezetőségi tagokat, a játékosok közül ugyanerre a sorsra jutott Bagi Pál, Szentesi Sándor, Godschmidt József és Herczegh Sándor is. Savola Sándor, Sütő Áron, Susányi Sándor, Gulyás István és Szántó Imre pedig egy éves eltiltást kapott. Utóbbiakat Sütő kivételével két évre súlyosbították. De még Herczegh József sportköri elnökre is kiszabtak egy esztendőnyi kényszerpihenőt. A tiszaugi focipályát egy évre betiltották, a csapatot pedig kizárták a jövő évi bajnokságból. A dolog pikantériája az is, hogy a megyei labdarúgó-szövetség új vezetését épp a mérkőzés hetén választották meg, úgyhogy nem sok idejük volt akklimatizálódni.

Utóbbi szervezet fegyelmi bizottságának elnökét a másnapi lapszámban meg is szólaltatta a Néplap. Csendes Antal akkor azt mondta, tizenkétéves munkája során mindössze egyszer történt hasonló eset, épp Tiszaugon. Szerinte azért alakulhatott ki ilyen balhé, mert a játékosok és a nézők sem ismerték a sportág szabályait.

Hogy a kunszentmártoniak kedvét ez az eset vette-e el a folytatástól, azt nem tudjuk. Mindenesetre a Spartacus (amely nem keverendő az akkor Megye I.-es Kunszentmártoni Vörös Meteorral) az 1964-es bajnoki évadban nem szerepelt jól, a mezőny hátsó traktusába került, mivel – mint később írtuk – egy-két ember lelkesedése még a Megye II.-höz sem volt elég. Igaz, legalább már Tiszaugra nem kellett utazniuk.