Szappanos Péter: „A két szép szeméért senki nem kap válogatottmeghívót”

– Hogyan jellemezné egy szóban a 2023-as évét?

– Nehéz egy szóban összefoglalni, volt ebben minden. Ízig-vérig futball lenne talán a legjobb kifejezés. Kezdődött az egész januárban a Fehérvárra való majdnem átigazolásommal, végül aztán maradtam a Honvédnál, majd utána kiraktak az NB I.-es keretből, ahova később visszakerültem. A szezon végén kiestünk a kispestiekkel, nyáron Paksra igazoltam, őszi bajnokok lettünk, a válogatottal pedig kijutottunk az Európa-bajnokságra. Mondhatnánk hullámzónak az évet, de valójában nem az, hiszen lentről kezdődött, később pedig felfelé ívelt a karrierem.

– Melyik volt a legmeghatározóbb emléke ebből az esztendőből?

– Kettő ilyen is van. Az első a szövetségi kapitány, Marco Rossi támogatása. Annak ellenére is bízott bennem, hogy kiestünk a Honvéddal az NB I.-ből. 

– A másik pedig a paksi átigazolásom volt, egy jó csapathoz szerződtem, ahol számítanak rám, és eredményesek is tudtunk lenni.

– Hogyan értékelné a tavaszi szezonját?

– Januárban majdnem Fehérvárra igazoltam, tárgyaltak a klubok, viszont nem sikerült megegyezniük, így maradtam a Honvédnál. Azonban rányomta a bélyegét ez a transzfer a tavaszi idény elejére. Az aktuális edzőmben is volt tüske emiatt, az első rossz meccsem után én voltam kikiáltva bűnbaknak. Ezt követően az NB III.-as kerethez küldtek két hónapra, majd visszakerültem az NB I.-es csapatba, de nem sikerült kiharcolnunk a bennmaradást. 

 – Az első szezonomban Kispesten az utolsó meccsen maradtunk benn, a másodikban pedig az utolsó mérkőzésen estünk ki. Nem volt egyszerű ezt a helyén kezelni, de szakmailag én úgy gondolom, hogy mindig maximális teljesítményt nyújtottam.

– Hogyan érintette a kiesés az NB I.-ből?

– Szörnyű volt egy ilyen nagy múltú klubbal kiesni. A saját kezünkben volt a sorsunk, de sajnos nem tudtunk élni a lehetőséggel. A Honvéd az utolsó három élvonalbeli idényében mindig a kiesés elől menekült, ami nem méltó a klubhoz. A saját részemről nem volt kellemes érzés, hiszen az én nevem is ott volt annál a csapatnál, amely búcsúzott az NB I.-től, viszont ezt követően adott egy pozitív töltetet az, hogy meghívtak a válogatottba a júniusi Eb-selejtezőkre, és vissza tudtam kerülni a keretbe. Ez egy jó visszacsatolás volt számomra, hogy a nyáron találhatok majd egy olyan csapatot, amellyel tovább dolgozhatok azért, hogy a nemzeti csapatnál is számítsanak rám.

– Nyáron pedig Paksra igazolt. Hogyan jött a megkeresés?

– A Paks kapust keresett, az pedig nyílt titok volt, hogy én szeretnék az NB I.-ben maradni. Szimpatikus csapatról van szó, ahol csak magyarok játszanak, az elmúlt években pedig nüanszok választották el az együttest a dobogós helyektől, illetve szerettek volna egy olyan vezéregyéniséget hozni, aki hátulról is pluszt tud adni a meccsek közben.

– Olyannyira jól sikerült ez az átigazolás, hogy a Paks lett az NB I. őszi bajnoka.

– Sokaknak a bennmaradás a célja az élvonalban, mi is így indultunk neki a szezonnak. Az NB I.-ben nagyon gyorsan megfordulnak a dolgok, elég három-négy vereség, és már a tabella alsó felébe lehet kerülni. Emiatt mi is óvatosan fogalmazunk mindig. Azt gondolom, hogy amikor nehezebben jöttek a sikerek, akkor át tudtunk lendülni többnyire. Ehhez kellett a szakmai stáb, a jól működő keret, illetve a jó hangulat az öltözőben. Mindezek eredményezték, hogy ott tartunk most, ahol.

– Hogyan értékeli a saját teljesítményét?

– Örülök, hogy hozzá tudtam tenni az eredményekhez, de hangsúlyozom, ezek a győzelmek a csapatmunka nélkül nem sikerültek volna. A média nem mindig számol be arról, amikor a középpályások vagy a védők mentenek egy lövés után. Nagyon jó volt a védekezésünk, és a szerencse is kellett, hiszen arra is szükség van a sikerhez.

– A sportmédiában azt emlegetik, hogy élete formájában véd, ön azonban nem feltétlen ért ezzel egyet.

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy kiemelkedőbb vagy sikeresebb időszakom van. Vagyok annyira rutinos, hogy a sok tapasztalatot, amit eddig gyűjtöttem, tudom kamatoztatni a pályán és azon kívül. Úgy gondolom, hogy a Honvédban jó szezonokat produkáltam, most viszont csapatszinten is sikeresek vagyunk. 

– Emiatt sem tudom, hogy most vagyok-e életem formájában, meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Hogyan értékeli a válogatott idei teljesítményét?

– Erre lehet mondani, hogy tökéletes évet produkáltunk. Amikor kisorsolták az Eb-selejtezős csoportunkat, senki nem gondolta volna, hogy veretlenül, csoportelsőként jutunk ki az Európa-bajnokságra. 

 Persze lehet mondani, hogy a bolgárok vagy a litvánok elleni döntetlen rosszabb eredmény, de nincs könnyű meccs egy Eb-selejtezőn, a Montenegróval szembeni győzelmünkkel pedig remekül keretbe foglaltuk az egész kvalifikációt.

– Szófia, Bulgária–Magyar­ország Eb-selejtező, 78. perc, az állás 2–1 a bolgároknak. Mit érzett akkor?

– Nem volt jó érzés, hiszen végig támadtunk, de az ilyenek benne vannak a fociban. Győzni szerettünk volna, hogy biztos legyen a kijutásunk az Eb-re. 

– Úgy gondolom, megérdemeltük, hogy ott legyünk az Európa-bajnokságon, mert mindenki rengeteget dolgozott ezért.

– Három nappal később pedig telt ház előtt ünnepelhetett a válogatott Montenegró ellen.

– Ezért is tartom iszonyatosan jó edzőnek Marco Rossit, mert a bolgárok elleni meccs után is azt sulykolta, nincs barátságos meccs, nem számít, hogy megvan a kijutás, mindent meg kell tennünk a győzelemért. Így is mentünk ki a pályára. Fantasztikus érzés volt, úgy gondolom, megérdemelten tudtunk fordítani, és így volt igazán őszintén jó hangulat a stadionban és az öltözőben is, hogy megnyertük a Montenegró elleni meccset. Mindig jó érzés itthon, a Puskás Arénában játszani, hiszen az elmúlt években mindig telt ház előtt lépünk pályára, és a szurkolóink fantasztikus hangulatot varázsolnak. Az összes játékos érzi ezt a szeretetet, érdeklődést, és szeretnénk minél többször közösen ünnepelni.

– Válogatottunk a házigazda Németország mellett Svájccal és Skóciával került egy csoportba az Európa-bajnokságon. Mit szól ehhez a négyeshez?

– Nem kerültünk könnyű csoportba, jó erőmérő lesz számunkra. Hangsúlyozom azonban, hogy bármelyik négyesbe sorsolnak ki minket, egyik sem lett volna könnyű. Alázatosan kell készülni, szeretnénk továbbjutni, azonban nem szabad nyomást helyezni magunkra emiatt. Nincs automatikus győzelem, minden pontért meg kell dolgozni, és mi mindent megteszünk majd annak érdekében, hogy minél sikeresebben szerepeljünk.

– A jövő évben többször láthatjuk majd Szappanos Pétert a válogatott kapujában?

– A saját célom, hogy a keretben legyek, a többi a szövetségi kapitány döntése. Lesznek felkészülési mérkőzéseink tavasszal, de ezek nem kísérletezgetésekre vannak. 

– Jászberényben született, ott is nőtt fel, nevelkedett. Gyakran hazajár?

– Sajnos mostanában egyre ritkábban, nekem is van már két gyermekem, és nem sok időm van, de havonta egyszer igyekszem hazamenni. Viszonylag korán, 14 évesen jöttem el Berényből, és már kevesebb az ismerősöm onnan, azonban édesapámtól hallom, hogy ott is sokan követik a pályafutásomat, aminek személyesen én nagyon örülök és büszkeséggel tölt el.