2024.01.23. 19:55
A főszereplők még ma is élénken emlékeznek a több mint 45 éve játszott utolsó szolnoki derbi minden pillanatára
Rohan az idő, több mint 45 esztendeje, az 1978–79-es évadban rendeztek utoljára MTE–MÁV városi derbit Szolnokon, ekkor mindkét gárda labdarúgásunk második vonalában játszott. Azért beszélhetünk az utolsó városi rangadóról, mert 1979 nyarán fuzionált a két klub, amely 1996-ig MÁV MTE néven szerepelt a nemzeti bajnokságban. A szolnoki futballkedvelők ma sem feledik el a városi rangadókat, ezeket rendre több ezer néző előtt játszották, előtte meg utána is egy hétig erről beszéltek a szurkolók. Ezekre az összecsapásokra emlékszünk most vissza a magyarfutball.hu és az Új Néplap archívumának segítségével.
Szerte a világon komoly presztízse van a városi derbiknek, így volt ez Szolnokon is, különösen a hatvanas és a hetvenes években. Az előbbi időszakban MÁV, az utóbbiban viszont az MTE vitte a prímet. Az egymás elleni csatákban viszont nem számított a papírforma, így volt ez a felek utolsó két városi derbijén is az 1978–79-es szezonban. Az előzményekről annyit, hogy az MTE évek óta a másodosztály élmezőnyéhez tartozott, NB I.-es álmokat szövögettek, de rendre lemaradtak a feljutásról. A MÁV sokáig egy osztállyal lejjebb játszott, de 1978 tavaszán kiharcolták a másodosztályba jutást.
A sorsolás szeszélye folytán már az NB II.-es bajnokság rajtján, 1978. augusztus 6-án összemérte erejét a két együttes.
Szolnoki MÁV SE–Szolnoki MTE 3–3 (2–1)
Véső út, 8000 néző. Vezette: Pádár.
MÁV: Farkas I. – Ágh (Takács, 65. p), Juhász I., DEBRECZENI ZS., Tóth Gy.– Szilágyi, Menyhárt, Szántai, – LÁSZLÓ J., SZABÓ I., Nász (Rózsavölgyi G., 72. p). Edző: Himer István.
MTE: Szendrei – Kántor F., SEBŐK, Simon J. (Baran, a szünetben.), Kabak – Porhanda, KÓCZIÁN P., Varga I., – SZATMÁRI, Dákay, Zakar (Lódi, a szünetben). Edző: Kóczián Antal.
Gólszerzők: Szatmári (0–1) a 7. perceben, Nász (1–1) a 28. p, Szabó I. (2–1) a 41. p., Dákay (2–2) az 58. p, Dákay (11-esből, 2–3) a 61. p, László J. (11-esből, 3–3) a 85. p.
Kiállítva: Kabak (64. p).
A találkozó és az övéi első gólját Szatmári János szerezte.
– Igen, igen emlékszem, jó kis meccseket vívtunk a MÁV-val – emlékezett vissza, az MTE-tábor egyik kedvence. – Erősebb állományú, rutinosabb csapat volt a mienk, de nem mehettünk biztosra, mert a kék-fehérek jól felkészültek és kettőzött erővel küzdöttek ellenünk. Így kerekedett mindig nagy meccs a városi derbiből. Tiszteltük egymást, több MÁV-játékossal is jó barátságban voltunk, de kilencven percre félretettük a barátságot, a lefújás után mindig összeálltunk egy közös csapatképre. A szurkolók között is nagy volt a rivalizálás, arra azonban nem emlékszem, hogy bármikor is balhéztak volna egymással, a hangulat viszont kifogástalan volt a mérkőzéseken, jó volt abban a miliőben futballozni. És mit hozott az élet, a következő évadban már a két csapat jó része együtt játszott a MÁV-MTE soraiban.
Fotó: Novák Károly
A MÁV első, egyenlítő találatát Nász Mihály jegyezte.
– Nekem ez volt az első szolnoki derbim, hiszen egy évvel előtte igazoltam a kék-fehérekhez – mondta a gólerős balszélső.
– Tudtuk, hogy nehéz lesz, mert az MTE erős csapat, rutinos, az első osztályt is megjárt futballisták játszanak soraikban. Nagyon készültünk ellenük, hogy megmutatjuk nekik, mi is tudunk futballozni. Emlékszem mindkét meccsre, amikor a Véső úton, nálunk játszottunk, fél órával a kezdés előtt kimentünk melegíteni, addigra dugig megteltek a lelátók. A kerítéseken is lógtak szurkolók, olyan hangzavar fogadott bennünket, mint még soha. Óriási harc folyt, nem volt pardon a pályán, a félidőben még vezettünk, de a végén elégedettek voltunk a döntetlennel. Utána vacsoráztunk, este még megjelentünk az egyik belvárosi szórakozóhelyen, mit ad isten, összefutottunk néhány MTE-játékossal, koccintottunk, jól éreztük magunkat. A tiszaligeti derbire is emlékszem, a tavaszról előrehozott forduló volt, egy héttel karácsony előtt, a téli idő ellenére is sok szurkoló előtt, jó hangulatban játszottunk. Egy tizenegyes góllal nyert az MTE, a végén egyenlíthettem volna, de a hazaiak kapusa, Boros Luki kifogta a zicceremet. Nem gondoltam volna, hogy bő fél év múlva már vele is csapattársak leszünk és mindketten a MÁV-MTE sorait erősítjük.
Szolnoki MTE–Szolnoki MÁV SE 1–0 (0–0)
Tiszaligeti Stadion, 3500 néző. V.: Urbán.
MTE: BOROS – KÁNTOR F., Simon J., SEBŐK, Kabák – Porhanda, BARAN, Zakar (Kóczián P., 68. p) – Szatmári (Szakács, 80. p), Dákay, Varga I. Edző: Kóczián Antal.
MÁV: FARKAS I. – Ágh, CSONTOS (Takács, 48 p), Kurucz, Tóth Gy. – Szántai, DEBRECZENI, Menyhárt – Németh, László J. (Kántor M., 53. p), Nász. Edző: Himer István.
Gólszerző: Dákay (11-esből, 1–0) az 55. percben.
Fotó: Novák Károly
A szurkolók még ma is emlékeznek a legendás szolnoki városi derbikre
Soós János is szívesen emlékszik vissza a városi derbikre.
– MTE-szimpatizánsként mondom, hogy jó kis összetartó B középünk volt, amit Koncz Tibi bácsi vezényelt. Sok helyre idegenbe is elkísértük a csapatot, garantált volt a jó hangulat a meccseken, az MTE-nótákra még ma is emlékszem. A szolnoki derbinek pedig megvolt a maga varázsa, már napokkal előtte beszéltünk róla, hangoltunk, nagyon vártuk az összecsapást. Emlékszem, hogy mekkora közönség volt a Véső úti és a tiszaligeti találkozókon egyaránt. Mindkét tábor szurkolt az övéinek, ment ugyan a zrikálás rendesen, de nem volt balhé. Jól éreztük magunkat. Különösen, ha a mi csapatunk nyert, volt is ünneplés rendesen. A következő héten még mindig az volt a téma, hogy mi nyertük a városi derbit. Felejthetetlen időszak volt. Nagyon sajnálom, hogy manapság nincs minőségi futball Szolnokon.
Szolnokon, a József Attila-lakótelepen nőttem fel, így közel laktunk a MÁV-pályához és a strandhoz – mondta Tóth Kálmán. – A barátaimmal nagyon szerettük a focit, sokat kergettük a labdát, de kijártunk a meccsekre is, én inkább a MÁV-val szimpatizáltam. Emlékszem, 1978-ban nagy volt az öröm, amikor megnyertük az NB III.-as bajnokságot, és hogy újra a másodosztályban játszhatunk, és lesznek városi rangadók. Belelkesedtünk, amikor megtudtuk, hogy már a rajton fogadjuk az MTE-t. A munkahelyemen a kollégáim láda sörökbe fogadtak, hogy ki lesz a nyerő. Mi is nagyon készültünk a mérkőzésre, már egy órával a kezdés előtt kiértünk pályára, közel telt ház volt, és elkezdtünk hangolni. Pokoli melegre emlékszem, és arra is, hogy nagyon jó meccs volt, még a második félidőben mi vezettünk, de a végén örültünk az iksznek. Ezután legurítottunk néhány sört, megbeszéltük, hogy mi lett volna ha… A következő derbit már nem láttam, mert bevonultam katonának, a két évet Székesfehérváron töltöttem. Később azt vártuk, hogy a MÁV-MTE majd feljut az első osztályba, de ez csak vágyálom volt. Több mint harminc éve már, hogy Budapesten élek, amikor 2010-ben a MÁV feljutott az NB I.-be, mindegyik pesti meccsükre kimentem, azóta csak a sajtóból értesülök az eredményekről.
Az elmúlt 60 év mérkőzései
1978. 12. 17.: Szolnoki MTE–Szolnoki MÁV 1–0 (3500 néző)
1978. 08. 06.: Szolnoki MÁV–Szolnoki MTE 3–3 (8000 néző)
1977. 04. 03.: Szolnoki MÁV–Szolnoki MTE 1–1 (7000 néző)
1976. 09. 26.: Szolnoki MTE–Szolnoki MÁV 1–0 (9000 néző)
1967. 08. 20.: Szolnoki MÁV–Szolnoki MTE 1–3 (5000 néző)
1967. 03. 12.: Szolnoki MTE–Szolnoki MÁV 0–0 (3500 néző)
1966. 11. 20.: Szolnoki MÁV–Szolnoki MTE 2–1 (3500 néző)
1966. 05. 08.: Szolnoki MTE–Szolnoki MÁV 1–6 (4000 néző)
1965. 09. 26.: Szolnoki MTE–Szolnoki MÁV 0–0 (3500 néző)
1965. 06. 06.: Szolnoki MÁV–Szolnoki MTE 2–1 (4500 néző)
1964. 10. 25.: Szolnoki MTE–Szolnoki MÁV 1–1 (4000 néző)
1964. 03. 22.: Szolnoki MÁV–Szolnoki MTE 2–1 (6000 néző)
1963. 08. 19.: Szolnoki MÁV–Szolnoki MTE 4–0 (5000 néző)
