A Jászságból elszármazott alkotók húsz évvel ezelőtt Budapesten a Gellért Szállóban rendezték meg a Jászok Egyesülete égisze alatt első közös bemutatójukat, ami – mint később kiderült – alapjává vált egy szellemi, művészeti kör, egy igazi közösség kialakulásának. Húsz évvel ezelőtt, 1995 júliusában mutatkoztak be az alkotók a fővárosi nagyközönségnek, néhány hónappal később, decemberben pedig a Jászapátiról elszármazott művésztanár, Szalkári Rózsa vezetésével jött létre a Jász Alkotók Köre. A közösség megmaradásában pedig rendkívül fontos szerepet tölt be a kezdetek óta az évről évre Jászapátin megszervezett alkotótábor.
A jubileum kapcsán Jászberényben, a Szikra Galériában nyílt kiállítás.
– Rengeteg változáson, megújuláson ment keresztül az alkotó közösség, de szerencsére a három generáció továbbra is ott van a művészek között – mondta dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke. – Az alkotótábor, az őszi fővárosi bemutató, az év közbeni szakmai művészezi programok mind részét jelentik a közösség munkájának, a huszadik évfordulóra pedig hazatértek az alkotók, hogy a felnevelő szülőföld előtt tisztelegjenek.
– Nagyon sokan itt vagyunk az alapító tagok közül – mondta a JAK első elnöke, Szalkkári Rózsa –, de sajnos néhányuktól el már el kellett búcsúznunk. A közösség magja szerencsére nagyon erős, és ami a legfőbb: megvan a folyamatosság is. Tíz évig voltam az elnöke a körnek, és hasonlóképp egy évtizedig Elter Tibor, és reméljük, hogy a következő évtizedben is meglesz a folytatás. A legszebb számomra mindig az a két hét volt, amit a művésztelepen, Jászapátin tölthettünk el. Rengeteg élmény köt a szabadtéri festésekhez, a jász táj megörökítéséhez. Ilyenkor a tájat az embereket festettük, ez elv volt számunkra. Az emlékek megfestését az év többi időszakára hagytuk. A Jászapátin eltöltött napokban rengeteg impulzust gyűjtöttünk magunkba. Nem csak a helyszínt örökítettük meg, hanem az itt élő embereket is.
– 2004-ben csatlakoztam a Jász Alkotók Köréhez – emlékezett vissza Elter Tibor – A kezdetektől befogadóak voltak művésztársaim, és sikerült olyan gyorsan beilleszkednem, hogy – számomra rendkívül váratlanul – egy évvel később megválasztottak a közösség elnökévé is. Nagyon meglepett a felkérés, de úgy gondoltam, ennyivel tartozok a szülőföldemnek. Szolnoki születésű vagyok, ott is élek, de édesanyám jászkiséri, a mai napig gyakran járunk haza Jászkisérre. Úgy határoztam, hogy ezt a közösséget megpróbálom továbbvinni, összetartani. Küzdelmes tíz év volt a mögöttünk hagyott évtized a közös kiállítások száma meghaladja a hatvanat.
Megpróbáltuk a jász tájakat, a jász embereket, a jászok életét megmutatni a nagyközönségnek, és nem csak az országban, hanem a világ számos pontján. Alkotóink képei eljutottak Japántól kezdve Brazílián, Perun át, Svájcba, Svédországba is. Alkotóművészként olyan közösséget kerestem, ahol lehetőség nyílik arra, hogy megismerjék alkotásaimat – tette hozzá a Szolnokon élő művész. – Végül a Damjanich János Múzeum akkori igazgatója révén jutottam el Szalkári Rózsához, illetve az jász alkotókhoz, ahol valóban egy igazi közösségre leltem. Ízig – vérig jásznak érzem magam, örülök, hogy részese lehettem az elmúlt időszakban.
A JAK elnöki teendőit épp a kiállítás megnyitóján adtam át D. Kovács Júliának.
A világ legtávolabbi országaiba is eljutottak a Jász Alkotók Köre tagjainak munkái, amivel nemcsak a jászsági tájat, hanem a jászok mindennapjait is megmutathatták a világnak. Megalakulásának huszadik évfordulójára emlékezett a jászok önazonosság tudatának megőrzéséért, erősítéséért is sokat dolgozó Jász Alkotók Köre.
Ezt ne hagyja ki!
Csak a megszorítást és a hitelt ismeri a baloldal
