Hatalmas bevételtől eshet el Martfű, ha leáll a sörgyártás

A döntésről José Matthijsse, a társaság vezérigazgatója személyesen tájékoztatta az önkormányzatot július 6-án, miután a hírt a martfűi gyár dolgozói­nak is bejelentették.

Hogy a cég döntése megmásíthatatlan-e, illetve mi lesz a gyár dolgozóival és a várossal, ennek járt utána a Szoljon.hu.

– Másfél–két évvel ezelőtt még azzal kereste meg önkormányzatunkat a Heineken, hogy fejleszteni szeretné a martfűi gyár kapacitását, új gyártósor beállításával cidergyártást hoznának ide – idézi­ fel az előzményeket dr. Papp Antal, Martfű polgármes­tere, hozzátéve, a sörgyár ilyen irányú­ törekvéseinek támogatásáról kormányhatározat is született az elmúlt évben.

– Az almabor alapú cidergyártás jövedéki adója azonban jelen­tősen magasabb a sör jöve­déki adójánál. Dr. Papp Antal­ úgy véli, e kedvezőtlen adó­zási helyzet miatt léphetett a cég.

– A Heineken levélben ­arról tájékoztatott bennünket, hogy a vállalat csoportszinten, hosszú távú üzleti tervei alapján már korábban eldöntötte, hogy mely országokban kerül sor ­ciderek gyártására. Ahogy írták, valóban a régió más orszá­gaihoz képest magas jövedéki adószint miatt nem választották ki a gyártásra Magyar­országot, ahol a társaság soha nem is készített ilyen terméket.

– A Heineken ugyanakkor éves szinten 10 ezer tonna alma­koncentrátumot vásárol fel továbbra is a magyar termelőktől, mely a hazai éves almatermés több mint tíz százaléka. A jövőben ezt fogja­ felhasználni­ a cidergyártás során a vállalat, igaz, nem Magyar­országon – teszi hozzá.

– Sejtettük azt, hogy a cég nem hozza ide a cidergyártást, ha a számára kedvezőtlen adózási rendszer nem változik. Ahogy nyilatkoztam is, ezt természetesen több helyen is jeleztük, de az mindenképpen váratlanul ért bennünket, hogy a gyártást megszüntetik Martfűn – mondja a vezető.

„Nem szerencsés, hogy egy multicég mondja meg, hogyan változzon a magyar adózás”

– állítja Boldog István térségi országgyűlési képviselő.

– Valóban igaz, hogy a mostani adórendszer inkább a kis- és középvállalkozásoknak kedvez – teszi hozzá, aki arról is beszél, egy ilyen nagyságú vállalkozásnál pusztán üzleti kérdés, mit hol gyárt, gyártat.

– A martfűi önkormányzatnak azt mondták a cég vezetői, hogy a Heineken három évre tervez előre. Ha ez igaz, akkor a mostani lépést már jó előre elhatározták, vélhetően ­akkor, amikor Sopront elkezdték fejleszteni – fűzi hozzá a térségi képviselő.

Hasonlóképpen vélekedik a Heineken kéréséről Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter is, aki az egyik tévécsatornának úgy nyilatkozott:

„A Heineken visszaél azzal a pozícióval, hogy jelentős szerepet tölt be a magyar sörpiacon, és ezt a pozíciót akarta zsarolásra váltani a kormánnyal szemben, hogy adócsökkentést követeljen. Ilyen alapon nagyon sokan követelhetnének adócsökkentést, mégsem hagyják abba a tevékenységüket, hanem elfogadják azokat a szabályokat, amelyek a gazdasági élet valamennyi szereplőjére érvényesek.”

A Heineken kérdésünkre azt válaszolta, hogy a vállalat döntéseit üzleti szempontok alapján hozza meg, a Martfűt érintő lépésről a kormányt is tájékoztatták.

A Heinekennek feltettük a kérdést, hogy konkrétan ­milyen támogatást kapott az utóbbi években a gyár az önkormányzattól vagy az államtól, de erre nem kaptunk ­választ.

A martfűi önkormányzat sokáig bízott abban, hogy a sörgyár tovább fejlődik Martfűn. Ehhez ők – lehetőségeikhez képest – mindent megadtak. Az önkormányzat még a ­város rendezési tervét is módosí­totta volna, hogy fejlessze az ipari parkot, sőt, egy parkba vezető utat is építettek volna.

– Amióta a sör martfűi gyártásának megszüntetését bejelentette a Heineken, azóta nem találkoztam sem a cégvezetőkkel, sem pedig kormányzati képviselőkkel, de telefonon történtek egyeztetések – mondja dr. Papp Antal.

– Mindenesetre nem ülünk a babérjainkon, hiszen ez a lépés városunkat rendkívül kedvezőtlenül érinti. Gondoljanak bele: Martfűnek konkrétan 87 ­millió forint iparűzési adót fizetett a cég, mely ezek után közel negyedére fog leesni. Ha ez a pénz nincsen, a településünk működése is veszélybe­ kerülhet. A fejlesztésekről pedig végképp le kell mondanunk.

– Ezért azt tervezzük, még egyszer megkeressük a megyét, a kormányt, a szakminisztériumot, a kormányfőt, hogy segítsenek nekünk valamiképpen. Ha már van egy jól működő ipari parkunk, ne hagyjuk veszni! Ha már felépítettünk egy ipari várost, az ne tűnjön el a süllyesztőben! – húzza alá.

Boldog Istvánt már megkereste telefonon a polgármester,­ összefogást kérve tőle. És megkereste a Heinekent is, még egy személyes egyeztetést javasolva. Annak ellenére, hogy a településvezető számára is úgy tűnik, a cég döntése megmásíthatatlan.

Mindeközben a Heineken azt mondja, elsődleges céljuk, hogy tovább erősítsék pozíció­jukat a magyar sörpiacon, függetlenül a ciderek jövedéki adójától. Ezért kezdett a vállalat 2015-ben 1,8 milliárd forintos fejlesztésbe Magyarországon, amelynek részeként hosszas mérlegelés alapján úgy döntött, hogy válaszul a megváltozott fogyasztói szokásokra­ átstrukturálja magyarországi jelenlétét.

A fejlesztés központi eleme, hogy a gyártókapacitásokat a soproni egységbe helyezik át, ahol körülbelül 30 százalékkal bővülhet a termelés. Az átszervezést követően – hangsúlyozza­ a cégvezetés – tehát nem csökken, hanem tovább nő a vállalat magyarországi gyártókapacitása. A fejlesztések létszámbővítést is szükségessé tesznek a soproni gyárban.

– Ez azonban nem vigasztalja a martfűi dolgozókat. Információim szerint ötvenen dolgoznak a gyárban, ebből harmincat-negyvenet biztosan leépítenek – kommentálja a polgármester.

– Ezeknek az embereknek a cég ígérete ­szerint próbálnak munkahelyet keresni vagy Sopronban felajánlani hasonló munkakört, de hogy ez mennyire lesz sikeres, nem tudni. Az biztos, lakosaink nem szívesen költöznének el az ország másik végébe. A változás összességében, a külső vállalkozásokkal együtt legalább száz embert érint – összegzi dr. Papp Antal.

A cég pedig nem győzi kiemelni, hogy a martfűi gyár nem zár be, jelenlegi munkatársakra alapozva fokozatosan logisztikai és disztribúciós­ központtá alakul, amely kiemelt szerepet tölt be az ellátási láncban.

Dolgozókat is megkeresett honlapunk e témában, akik azonban nem nyilatkoztak, ezt állítólag nem engedélyezték nekik. Ahogy mondták, amúgy sem tudnának sok konkrétumot mondani, ugyanis őket sem tájékoztatták a részletekről. Egyelőre tehát várnak és remélik, munkahelyük megmarad – még ha más munkakörbe is kell átkerülniük.

Történelmi nosztalgia: Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Rt. név alatt is működött annak idején a gyár

A Soproni Sörgyár 1895-ben kezdte meg tevékenységét, mintegy két évtizeddel azután, hogy későbbi anyavállalata a Heineken Amszterdamban, 1873-ban megalakult. A mára a világ második legnagyobb sörgyártó­jává nőtt cég Magyarországon Heineken Hungária Sörgyárak Zrt. néven működik 2004 óta.

A vállalatnak két sörgyára van, Sopronban és Martfűn, mely utóbbi Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Rt. néven működött 1997-től, később változtatta nevét Brau Union Hungaria Sörgyárak Rt.-re. 2003-tól tagja a Heineken csoportnak. A soproni­ gyár évszázados hagyományokkal rendelkezik, a martfűi a Magyarországon először alkalmazott korszerű technikájáról és technológiájáról ismert.

2007-ben a soproni gyár éves termelési kapaci­tása elérte az 1,8 millió hektolitert, a martfűi gyáré pedig a 720 ezer hektolitert.