Még a teljesen vakok is lelkesen segítenek a szolnoki épület felújításában

A nyár folyamán a tagok – a teljesen vakok is – nagy lelkesedéssel ragadtak szerszámot, és saját maguk kezdtek bele a renoválási munkálatokba.

Az egyesület „szem-lélet formáló (v)akciót” hirdetve buzdította a tagjait és a támogatóit, önkénteseit, hogy közös összefogással újítsák fel, alakítsák át céljaiknak megfelelővé az ingatlant.

A munkatársakkal együtt már elkezdték a házat kitakarítani, renoválni, de számítanak támogatóik segítségére is, akik a projektbe bekapcsolódva megtapasztalhatják, mennyi féle munkát képesek a látássérültek is elvégezni.

– Még a bontási stádiumban vagyunk, de már két nagy konténernyi törmeléket és hulladékot elvitettünk – adott helyzetképet Pesti Zoltánné, az egyesület elnöke.

– Majdnem mindennap dolgozunk az épületen. Ez úgy néz ki, hogy végzünk egy kis bontást, aztán takarítunk. A régi, ócska padlóburkolatot már mindenütt felszedtük és a csempéket is lebontottuk.

– Jelenleg a tetőnél szedegetjük a rossz gipszkartonokat, az emeleten pedig van olyan helyiség, ahol falbontásra lesz szükség. Nem haladunk gyorsan, de hát egyikünknek sem kőműves a szakmája, viszont hiszünk abban, hogy sok kicsi sokra megy.

– Szerencsére kapunk segítséget, ki a szakértelmét, keze munkáját ajánlotta fel, ki alapanyagokat. Volt például, akitől házfelújítás során kimaradt villanyvezetéket kaptunk, nekünk egy ilyen adomány is nagyon jól jön.

Egy ekkora ingatlan átalakítsa azonban nem olcsó mulatság, és a komolyabb feladatoknál szakemberek munkáját is igénybe kell venni, így pályázati lehetőségeket is keresnek a költségek előteremté­sére.

Üröm az örökben, hogy még „romokban a ház”, de már akadt nemkívánatos látogató is. A múlt héten betörő hatolt be az átalakítás alatt álló épületbe a hátsó bejáraton, és eltulajdonított egy ütvefúrót.

– A kollégák előző pénteken már jelezték, hogy találtak az ajtón ­feszegetésre ­utaló nyomokat – mesélte Pesti Zoltánné.

– Hétfőn idejöttünk dolgozni és kértem a kollégákat, hogy söprögessenek össze. Először fel sem tűnt nekik, hogy betörték a hátsó ajtót, csak akkor, amikor egyikük rálépett az üvegszilánkokra. Persze megnéztük gyorsan, hogy mi hiányzik.

– Az itt tárolt kéziszerszámok mindegyike megvolt, csak az egyetlen elektromos eszközt vitték el, a hozzá való vésővel és fúrószárral együtt.

„A készülék táskája itt maradt, poénkodtak is a fiúk, hogy azért még visszajöhet a betörő.”

– Próbáltuk humorosan kezelni a helyzetet, de hát csak méreg az ilyesmi. A szerszám 28 ezer forint, plusz 9 ezer a két szár hozzá, no meg a tönkretett ajtó... Nekünk ez is sokba kerül. Természetesen feljelentést tettünk.

Elképzeléseik szerint az új, tágas épületben kapna helyet az egyesület összes szolgáltatása, itt működne az irodai ügyfélszolgálat, a vakok számára olvasható dokumentumok előállítására alkalmas Braille-nyomda, a könyvkötészet, továbbá a tankonyha is.

Az emeleti, galéria részben egy közösségi tér kialakítását tervezik, itt még egy hangstúdió is helyet kapna, az ingatlanhoz tartozó kis kertben pedig a vakvezető kutyáknak is lenne hol szaladgálniuk.

Hegyeket lehet megmozgatni

– Szeretnénk ­bebizonyítani, hogy nemcsak Pesten lehet „hegyeket mozgatni” és álmokat építeni, hanem ­igenis tud megyénk is életre tud hívni nagyszabású projekteket – hangsúlyozta Pesti Zoltánné, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok ­Megyei Egyesületének elnöke.

– Már az is nagy eredmény, hogy miénk lett ez az épület, és úgy vélem, a közös munkával, a látássérültek és épek összefogásával, az összefogással egy igazi szemléletformáló projekt valósul meg ezen a helyen.

Kovács Berta