Húsz éve életveszélyes volt már, most teljesen összeomlott a túrkevei szélmalom

Ma már csak téglakupacok jelzik a helyét annak a különös torzónak, mely hónapokon keresztül árválkodott a kisújszállási út mellett.

Egy esztendővel ezelőtt minden előzmény nélkül dőlt ki az épület egyik oldala. A XIX. században épült malom ugyan nem sokkal korábban részben megújult, ám valószínűleg a kidőlt szakasz alapzata megsüllyedt, s ez okozhatta az omlást.

A szélmalom oldalának nagyjából harmada, annak téglából épült része omlott le egészen a tetőig, sőt a későbbi nagy szél tovább bontotta a megsérült részt.

Így a malmot életveszélyessé kellett nyilvánítani, még a környékét is lezárták.

A malom korábban a Nimfea Természetvédelmi Egyesület, illetve a helyi önkormányzat közös tulajdona volt kétharmad-egyharmad arányban, a vagyonkezelést az egyesület végezte.

Az ötvenes évekig folyt itt az őrlés, ezt követően folyamatosan pusztult az épület. Olyannyira, hogy 1986-ban már életveszélyessé kellett nyilvánítani.

Omladozott, teteje sem volt már, ezért az egyesület tagjai úgy határoztak, hogy megpróbálják megmenteni. Pályázatokat nyújtottak be több-kevesebb sikerrel, lépésről lépésre újítgatták.

A belső felújításon már túljutottak, ám az utolsó, épp a külső palást felújítását célzó pályázat nem nyert, így az tovább tolódott…

– Közel húsz éve állt életveszélyes állapotban a malom, amikor 2005-ben az egyesületünk felvállalta, hogy felújítjuk – mondta el kérdésünkre válaszolva Sallai R. Benedek, a Nimfea Egyesület ügyvezetője.

– Négy lépcsőben terveztük a munkálatokat, négy pályázat keretében. Ebből azonban csak az első kettő valósult meg, azok a pályázati források megszűntek, amelyekből a folytatást finanszírozni tudtuk volna, hiába jeleztük minden alkalommal, hogy kárba veszhet az eddigi munkánk, ha nem tudjuk folytatni.

– Végül önerőből legalább a tetőszerkezetet olyan állapotba hoztuk, hogy a már elkészült elemeket óvni tudjuk.

Ezt követően omlott le a malom, s az okokat keresve, a kárszakértők azóta arra jutottak, hogy több tényező is közrejátszott az épület pusztulásában.

Ezek között szerepel többek között a felújítás elmaradása, az akkoriban tapasztalható időjárási szélsőségek, a malom előtt vezető út minőségromlása, illetve az ott haladó teherforgalom, valamint az is, hogy a szomszédban felépített nagy méretű tetőszerkezet nem volt csatornázva, s a lefolyó csapadék alámosta a malmot.

Amint azt Sallai R. Benedektől megtudtuk, bizony, az egyesületet is nehéz anyagi helyzetbe sodorta az összedőlt malom.

Mivel több vevő is jelentkezett a területre, az is elképzelhető, hogy a közeljövőben áruba bocsátják legalább egy részét. Azonban az önkormányzattal közös tulajdonról van szó, így ehhez közös akaratra is szükség lesz.

Ipari műemlék lehetett volna

A malom ipari műemlékké nyilvánításának folyamatát is megkezdték a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál, ám az is megrekedt, végül pedig végképp az enyészeté lett.

– Amikor elkezdődött a malom felújítása, folyamatos felújítást terveztek – tudtuk meg Sisa Bélától, a kormányhivatal műemléki szakügyintézőjétől, aki a malom pusztulásának okát kutatta. – Ez azonban megakadt, valószínűleg azért, mert elfogyott a pénz. Mindez azért jelentett problémát, mert ha nem egyszerre készül, felmerülhetnek statikai gondok, ahogy most is történt. Egykor a téglákat sárba rakták, ám ha a karbantartás elmarad, a tégla megcsúszhat, ahogyan most is történt. Nyilván nem biztos, hogy minden malomnál ugyanez történik, de a népi épületeknél erre a problémára mindig számítani kell.

Szilvási Zsuzsa