Ön ismeri saját nagyszüleinek történetét? – a családkutatás fontos, mindenkinek van életmeséje

– A családkutatással nem új keletű a kapcsolatunk. Ezt a klubot még 2011-ben indítottuk az én kezdeményezésemre – kezdi tájékoztatóját az igazgató.

– Összesen egy kis szerethető klubot akartunk csinálni, aminek ráadásul fontos és jó célja van. Nálunk, a közművelődésben cselekvő közösségeknek hívják azokat a szakköröket, ahol a tagok a maguk örömére és a közösség számára végeznek kedves feladatokat.

– Magam sem gondoltam, hogy végül idáig eljutunk ebben a témában. Mi otthonintézményt és a kommunikációs hátteret biztosítunk számukra, s ennek megfelelően vettük fel első pillanattól kezdve a később nagyon bevált kapcsolatot a levéltárral, az egyházakkal, illetve az Új Néplappal is.

Ennél a pontnál, mintha rendezői elem lenne a beszélgetésben, nyílik az ajtó, s Pintér Zsuzsanna, az intézmény főmunkatársa jó hírrel viharzik be rajta.

– Megindultak a jelentkezések a pályázatra. Eddig hárman vannak, de már egy történész felajánlónk is van. Bárdossy Péter történész-levéltáros, az egyik hazai családkutató magáncég tulajdonosa is rendelkezésünkre szeretne állni, és különdíjat is felajánl a nyerteseknek.

– Ő végezte Czeizel Endre professzor könyveihez is a családtörténeti kutatásokat. A városi kollégiumból is itt volt két pedagógus, emellett Szügyi Csongor is közölte, hogy a Szolnoki Tankerületi Központ is támogat bennünket – újságolja, miután a program egyik kulcsembereként ő is helyet foglal körünkben.

– Azt gondoltam, hogy csupán vízbe dobott kavics lesz, ha mi egy ilyen klubot elindítunk – folytatja Milán.

– Úgy hittük, ennek már hagyománya van az országban, s több felé működnek, s majd kapcsolatba kerülünk egymással. Aztán kiderült, hogy szintén a megyében, Mezőtúron létezik még egy ilyen szerveződés, és többről nem kaptunk hírt. Nagy szerencsénk volt azzal, hogy Ari Ilonát, a mezőtúri klub vezetőjét sikerült megnyernünk a szolnoki családkutatás számára is.

– Ő általa, illetve az Aba-Novák nyújtotta lehetőségek révén végül egy nagyon erős mag jött létre a helyi családkutatásban. Nagyon sokat jelentett a megyei levéltár kezdettől fogva nyitott és támogató volta is velünk szemben. Ez már Fülöp Tamás igazgatósága alatt elkezdődött és utódja, Csönge Attila alatt is töretlenül folytatódik.

Adódik a kérdés, hogy hány fővel indult egyáltalán a szolnoki klub.

– Én eredetileg azt reméltem, hogy bármennyien lesznek, akár négyen, akár tízen, akkor is jó lesz, de a pontos létszámról Zsuzsa tud többet – adja tovább a szót Milán.

– Inkább arra tudnék válaszolni – mondja Zsuzsa –, hogy a klubtagok aránya hogyan változik. Ebben az évben hetven állandó tagunk van. Van egy mag, s minden évben jönnek újak. Ha az összes eddigi nevet nézzük, két és háromszáz között lehet, a tagdíjfizetők száma.

– Ezt az összeget egyébként nem a kulturális központ kapja, hanem magára költi a klub. Ebből rendezik például a szakmai kirándulásokat is. Ebből adták ki az eddig megjelent három megyei családkutatási segédletet is.

– A könyveket mi, az Aba-Novák adtuk ki, amiben sokat segített, hogy minden szerzője és közreműködője lemondott a tiszteletdíjról. Térítés nélkül vett részt a közös munkában – tájékoztat erről is az igazgató.

A klub után szóljunk pár szót magáról a pályázatról is...

– Ezt ne úgy tekintsük, hogy nemesi kutyabőrt, meg kékvérű vonalat keres mindenki. Az a célja, hogy saját élettörténetük felfedezésén keresztül gazdagodjanak emberek.

– Miután a társadalom szövete a családokból épül fel, úgy gondolom, az a közösség, az a település, amely tisztában van a saját gyökereivel, sokkal ellenállóbb, vidámabb, még használhatnám azt a kifejezést is, hogy boldogabb másoknál. Ezt egyébként egy, a közelmúltban a csokoládéfesztiválon nálunk járt mesepszichológus is megerősítette.

– Tőle tudom – mondja Milán –, hogy egy New-Yorkban készült felmérés szerint mindig azok a gyerekek mutattak jobb eredményeket, akik tisztában voltak a családjuk történetével.

– Akik tudták, hogy mit csinált a nagyapjuk, ismerték, hogy hol ismerkedtek meg egymással a szüleik, miért hívják őket úgy, ahogy. Mindenkinek van egy életmeséje, s abban tudni kell, hogy a család történetében mi volt a jó és mi a rossz.

– Azt is érdemes tudni, ha volt egy szégyenfoltja a családnak. Ha a gyerek ezt tudja, nem érzi magát hibás lénynek, mert mondhatja, hogy lám, a nagyapám is sok hibát elkövetett, mégis élete végére azt mondták, hogy jó ember volt az öreg.

– Jobban tud a saját kihívásainak megfeleltetni, ha abból is építkezik, hogy a családban mi történt. Ezt igazolja, hogy amikor jött szeptember 11-e, s megismételték a kutatást, kiderült, hogy azok a gyerekek dolgozták fel jobban ennek a lelki terhét, akiknek volt ilyen előéletük.

„A családkutatásnál sokan könyvtárak, levéltárak mélyén görnyedő koros tudósokat látnak maguk előtt...”

– A pályázatunk épp azt szeretné tudatosítani, hogy a családkutatáshoz bárki bármilyen korban hozzáfoghat és képesítés sem kell hozzá. Elég, ha a fiatalok odamennek a család idősebb tagjához, és megkérik, meséljen a gyerekkoráról, vagy az ő nagyszüleiről.

– Kik voltak, hogyan éltek? Máris hatalmasat szaladtunk vissza az időben. Ha tud mellé mondani még egy anekdotát is, ami vagy igaz, vagy nem, azzal már építi a saját életmeséjét a fiatalnak.

– Jelenleg még a korosabbak, főleg az értelmiségiek munkálkodnak ezen a területen, hisz nekik van jobban rá idejük, de már sikerült eddig is megszólítanunk fiatalokat is, amit szeretnénk minél jobban bővíteni.

– Egyébként visszatérve a korosabbakhoz, az időskori szellemi hanyatlás ellen is a keresztrejtvény mellett a családkutatás az egyik legjobb orvosság, zárja a gondolatsort az igazgató.

– Meg a tánc! – szól közbe Zsuzsa némi különvéleményt is megfogalmazva az elhangzottakkal kapcsolatban, amit talán úgy is köthetünk a témához, hogy akadhat olyan is, aki táncra perdül örömében, ha kutatás közben váratlanul valami nagyon derék őst sikerül előhoznia a múlt ködéből.

Legyünk őseink krónikásai!

Az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ, a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mediaworks Regionális Kiadó Kft. újra közös családtörténeti pályázatot hirdet gyermek (általános iskolák felső tagozat), ifjúsági (középiskolás diákok) és fiatal felnőtt kategóriában (huszonkilenc éves korig) „Családom élő emlékezete – legyél az őseid krónikása” címmel.

Bővebb információ a Jelentkezz a [email protected] e-mail-címen kapható!

Szathmáry István