Sokszor kéretlenül is át akarják vezetni a zebrán a közlekedést tanuló vakokat

A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete által életre hívott Elemi Rehabilitációs Központ munkatársai azon dolgoznak, hogy minél több látását vesztett embert vezessenek vissza a mindennapok világába, beleértve a közlekedést is, amit vakként újra el kell sajátítani.

– Megyénkben korábban nem nagyon folyt olyan oktatás, ahol a fehér bottal való közlekedést tanították, és azt tapasztaljuk, hogy a gépjárművezetők, bár a segítőkészség megvan bennük, nem mindig reagálnak jól – hívta fel rá a figyelmet Pesti Zoltánné, az egyesület elnöke.

– Az autósok többsége szerencsére figyel a biztonságukra, a gyalogátkelőhelyeknél megállnak, bár az igen érdekes jelenetekhez vezet, amikor elkezdenek integetni a vaknak, hogy menjen. Hiszen ezt abszolút nem látja.

– Ám olyan is megesett már, hogy megállt a forgalom, az első autóból pedig kiszállt a vezető és odament segíteni, pedig volt látó személy az illetővel, a járművek pedig közben feltorlódtak.

– A jó szándék tehát megvan az emberekben, csak nagyon sokszor nem tudják, hogyan kell jól segíteni – mutatott rá az egyesületi vezető.

A nem megfelelő segítség pedig akár többet árthat, mint ha figyelmen kívül hagyná vak embertársát.

– Azt szoktuk hangsúlyozni, hogy két nagyon fontos kérdés van, amit érdemes feltenni: a „Segíthetek-e?” és a „Hogyan tudok segíteni?” – hangsúlyozta Pesti Zoltánné.

– Ne legyen automatikus reakció, hogy sietve megkapják a vakot, és kérdés nélkül átviszik a kocsiút túloldalára, mikor az sem biztos, hogy át akar menni.

– Ilyen Szolnokon is gyakran előfordul. Pedig lehet, hogy azért bizonytalankodik a fehérbotos, mert épp azt méri fel, hogy melyik saroknál jár.

– És ha azt látják az autósok, hogy egy vak áll a zebránál és a vele lévő látó segítő hátat fordít a kocsiútnak, vagy még int is az autósoknak, továbbhaladásra biztatva őket, akkor ne álljanak meg, segítségre sincs szükség, mivel ilyenkor épp oktatás zajlik.

Kovács Berta