Katonatársai biztatták, hogy legyen nótaénekes

– Már gyerekkoromban is muzikális voltam, családi összejöveteleken sokszor bekapcsolódtam a nótaéneklésbe. A szüleim hallgatták a rádió­ban a „Jó ebédhez szól a nóta” műsort, s a városban is több cigány zenekar volt, akik élő zenés műsort adtak.

– Ezek hallgatása közben szerettem meg a műfajt. Ez a mostani elismerés, még nem az életművem lezárása, csak az elmúlt harminc évért jár – mondja a művész, akit a katonaságnál társai biztatták az előadói pályára.

– Azt mondták, olyan szépen éneklem és annyira átérzem a magyar nótákat, hogy ezzel kellene foglalkozom komolyabban. A leszerelés után a tanácsot megfogadtam és elindultam Budapestre tanulni. ­Vörös Sári volt a tanítómesterem.

– Már a második évben megkaptam a legmagasabb kategóriát az éneklésben, és az első rádiófelvételem is elkészült. 1987 szeptemberében hangzott el, ennek idén lesz harminc éve. Első lemezem is mesteremmel közösen jelent meg 1991-ben – emlékszik vissza a kezdetekre ­Karcagi Nagy Zoltán.

A magyar nótában megragadta az, amiről szól, a ­haza- és a szülői szeretet, a szerelem, a hűség, a bánat, azaz az emberi érzés, ami megjelenik benne. A nótának nemzetösszetartó ereje mellett a magyar nyelv megőrzésében is komoly szerepe van. Holott egy időben a magyar nóta sokáig nem volt népszerű.

– Érzékeltük is a közönség távolodását a nótától. Ezt nagyon sajnálatos dolognak tartom, mert ezeket a több száz éves gyönyörű szerzeményeket nem volna szabad veszni hagyni. Amióta hungarikum lett a magyar nóta, ráirányította a figyelmet erre a műfajra.

– A másik jelentős lépés az volt, amikor megalakult a Dankó Rádió, ez is segíti, hogy naponta sok nótát halljon a közönség. Az elmúlt évtizedek alatt számos rádió- és tévéfelvételem volt, megjelent több kazettám, cd-m.

– A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy ilyen hosszú időt sikerült eltöltenem a műfajjal, és tulajdonképpen mondhatom, hogy bejártam a fél világot vele. Magyarok mindenhol élnek, és a legcsodálatosabb élmények talán az ausztráliai fellépések, de Svédország vagy Oroszországban, ­Nyizsnyinovgorod is emlékezetes éppúgy, mint a németországi vagy Karcag francia testvérvárosában való éneklés, de a környező országokban is jártam.

– Az első kazettám pont Nógrádi Tóth István kiadásában jelent meg közel harminc éve, de a sok-sok kazetta, cd, dvd is mind kedves számomra.

Zoltán a húgával, Andyval együtt sokszor lép fel.

– Ami nagyon jó, hogy a hangunk magassága is stimmel, ez szintén segíti­ a produkciónkat. Énekelünk örökzöldeket, operetteket is. A karcagi­ óvodákban sok-sok jótékony műsort tartunk minden évben a gyerekek nagy örömére.­

– A zeneszerzői pályától még messze állok, de táncdalokat már szereztem, magyar nótát még nem. ­Írtam dalt Berekfürdőről, Hajdúszoboszlóról is. A következő feladat is adott, hiszen szülővárosomról, Karcagról még nem született dalom.

– Lehet, hogy nem is a ­városról, ­hanem a hungarikum birkapörköltről írok majd hungarikum magyar nótát – mondja a művész, akinek az év hátralévő részében is sok fellépés szerepel a naptárában.

– Sok helyen szeretik még itthon és határainkon túl is a magyar nótát, így ­megyek fesztiválokra, idősnapi ­rendezvényekre is – sorolja­ Karcagi Nagy Zoltán, aki a magyar nóták közül a nagyon szép dallamos, tartalmas ­dalokat énekli szívesen.

Daróczi Erzsébet