Ábel Istvánnak még így, 60 évesen sincs miért szégyenkeznie

– Mi, akkori fiatalok, éjjel, nappal, erdőn, mezőn, fák között szaladgáltunk, fociztunk, s a Tiszában úsztunk. Szinte alig volt valamink, mégis, mindenünk megvolt.

– Ugyan megfelelő genetikai háttér is kell ahhoz, hogy az ember hosszú évtizedekig megfelelően tudjon sportolni, ám az én korosztályom az utcákon és a tarlókon szerezte meg az alap állóképességét – emlékezik vissza gyermekkorára Ábel István.

Meséli, hogy 1968-ban, tízévesen leigazolta a Szolnoki MÁV. A vasutasoknál azonban több, a Véső úton működtetett sportágat is kipróbált. A legendás Barna Pista bácsinál atletizált, az iskolai csapatban röplabdázott, majd a MÁV-nál véglegesen a futballhoz kötötte magát.

– Búza Imre bácsi kísérte végig edzőként az utánpótlás létemet. Akkor még a serdülőknél legalább 3–4, az ifiknél pedig 2–3 korcsoport volt, ezekből kellett felküzdenie magát a valamire való labdarúgónak a felnőtt II.-be, a tartalékcsapatba. Merthogy ilyen is volt.

– Alig 18 évesen, megjárva közben a korosztályos megyei, illetve vasutas válogatottakat is, már itt játszottam. Aztán Horváth „Kajla” János, Sztancsek János és Hímer István edzőségei alatt bekerültem a nagycsapatba is, ahol Donka Mihály, Árvai István, Géczi Lajos, Repka János és Papp Lajos játszott akkortájt.

– Három-négy szezont hagytam magam mögött az országos harmadosztályban, mikor is ’79-ben egyesült a MÁV az MTE-vel. Épp ekkor behívtak katonának, de a leszerelésem után a focipályák helyett a főiskolai padokat választottam – mondja István.

A családalapítás után azonban visszavágyott a labdarúgó-arénákba, s jó néhány évet a megye csapataiban játszott: Cibakházán, Szajolban, Nagykörűben, Martfűn, Rákóczifalván, Jászalsószentgyörgyön, majd a Szolnoki Spartacusban.

Érdekesség, hogy e klubban játszott együtt 54 évesen az akkor 25 esztendős Péter fiával. Aki egyébiránt megjárta az NB I.-et, most pedig futsal- és strandlabdarúgó-válogatott.

Pista az utóbbi hat évben több alkalommal is a Kőtelekbe igazolt, ahol – jelenlegi elhatározása szerint – 60 évesen, jövőre végleg felhagy a nagypályás futballal. Úgy véli, ha nem tud valamit az általa elvárt szinten teljesíteni, azt nem folytatja tovább.

– Marad a lábtenisz, a fallabda és a hosszútávfutás. Ez utóbbiból egy-egy maratonit és félmaratonit teljesített már. A többit majd 60 év felett…

„Ábelpistát” 1968-ban igazolta le a MÁV. S bár tíz év elteltével eltávolodott első klubjától, két évvel ezelőtt visszatért a Véső útra: Ábel Istvánt kérték fel akkor, hogy legyen a sportlétesítmény vezetője, és vezesse le a napokban kezdődő, összesen mintegy hárommilliárd forintból megvalósuló, a Véső úti sportcentrum és a strandfürdő fejlesztését érintő beruházást. A sors visszavezette a gyökereihez.

Mészáros Géza