Komáromi Györgynek már sikerült áttörni egy gátat

– Az első csapatban már tavaly bemutatkozott, amikor 17 évesen és 26 naposan a Paks elleni Magyar Kupa-találkozón pályára lépett. Nemrég viszont, a Békéscsaba ellen 3–0-ra megnyert kupameccsen megrúgta az első gólját is a „nagyok” között. Nagyon várta már?

– Amióta először felkerültem az első csapathoz, azóta vártam rá. Tavaly valóban sikerült bemutatkoznom, viszont gólt még nem tudtam szerezni. Amikor a mester szólt a kupameccs szünetében, hogy beállok, akkor csak az járt a fejemben, hogy bizonyítsak, és mindent megtegyek azért, hogy gólt rúgjak. Hál’ istennek ez össze is jött, amiért hihetetlenül boldog voltam abban a pillanatban, de utána már a következő feladatomra koncentráltam, és azóta is csak előre nézek.

– Akkor gondolom, már hivatalosan is az első keret tagja. Milyen érzés 18 évesen a profikkal készülni? Hogy fogadták?

– Először 16 évesen edzettem együtt velük, így amikor már hivatalosan is felkerültem, már a játékosok nagy része ismert. Hamar befogadtak. Remekül kijövök mindenkivel, nagyon segítőkészek a többiek, sokan ellátnak tanácsokkal, úgyhogy jól érzem magamat közöttük. Remélem, minél hamarabb bemutatkozhatok az élvonalban is.

– Kooperációs szerződés keretében Csákváron is szerepelt két mérkőzés erejéig a másodosztályban. Ott milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

– Az első meccsemen, amikor a Haladás ellen játszottunk, az őszintén szólva nagyon nehéz volt. Elég nagy a különbség az NB II. és az NB III. között, a második vonalban sokkal több a testi kontaktus, és persze képzettebbek a játékosok is, magasabb játékintelligenciával rendelkeznek. Fel kellett vennem a bajnokság ritmusát, és úgy gondolom, a második alkalom, amikor a Gyirmótot fogadtuk, már sokkal jobban is sikerült. Úgyhogy ha ismét Csákvárra kell mennem, természetesen ott is legjobbamat próbálom nyújtani.

– Kissé mintha kalandos lenne ez az idénye, hiszen hét NB I.-es mérkőzésen ott ült a padon, pályára lépett az NB II.-ben, míg az NB III.-as csapatnak az alapembere, de közben az U19-ben is játszott. Nem furcsa érzés, hogy az egyik héten itt, a másik héten ott számítanak magára?

– Hogy őszinte legyek, számomra ez pozitívum, csak még jobban motivál, hogy mindenhol számítanak rám. Egyáltalán nem hátráltat engem, úgy állok hozzá, hogy bármelyik együttesben is kapok szerepet, ott megpróbálok bizonyítani, kihozni magamból a maximumot. Így juthatok előre.

– Eredetileg jobbszélső a posztja, jelenleg is ott játszik, vagy máshol vetik be edzői?

– Ballábasként alapvetően tényleg jobbszélső vagyok, de a bal oldalon, valamint centerként is futballozom olykor. Támadóként a pálya mindhárom részén szeretek játszani, tehát bárhová is állítanak, annak örülök.

– Hogy alakult az éve a nemzeti csapat tagjaként? Az utánpótlás-válogatottal járt a brazíliai U17-es világbajnokságon még az ősszel, ahol gólt is lőtt.

– A vb óriási élmény volt, illetve remek erőfelmérő, hogy hol tartunk a világhoz képest. Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztük, de mindannyian nagyon sokat tanultunk belőle. Igyekszünk ezt a tapasztalatot beépíteni, ezáltal javítani azokon a hibákon, amiket elkövettünk. Azóta februárban volt egy összetartásunk, és még egy lett volna, de a járvány miatt az sajnos elmaradt.

– Nyilván a koronavírus miatt otthon edz, de ott az iskola is. Hogyan kell elképzelni a jelenlegi mindennapjait?

– Minden héten megkapjuk az egyéni edzésterveket a klubtól. Valamelyik héten keményebb feladatokat adnak, némelyik hét kicsit könnyebb, van, amikor kifejezetten labdás gyakorlatokat kell csak végeznünk, úgyhogy elég változatos. Polar órával mérik, hogyan teljesítjük az előírt feladatokat, és különböző alkalmazások segítségével látják az adatokat. Néhány gyakorlatot videóra kell venni, és elküldeni.

– Igyekszem itthon is a maximumot nyújtani, például az erőnlétet is fenntartani. Természetesen a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetek, mivel idén érettségizek. Egy alkalmazáson keresztül küldik a tananyagot nekünk, és videóchaten tartják meg a tanárok az órákat. Én egyébként így jobban tudok a tanulással foglalkozni, mint amikor az akadémián vagyok, mivel délelőtt vannak az edzéseink, és az órákra akkor nem tudok bejárni, tehát most jobban be tudom osztani az időmet. Amikor ráérek, eljárok horgászni, biciklizni, illetve fotózni is szoktam a tájat, de a meccsek már így is nagyon hiányoznak.